Talaj közeli ózon – a nyári légszennyező

2020. augusztus 15. Érdekességek, Hírek , ,

Az, ami a sztratoszférában hasznos és fontos a talaj közelében kifejezetten veszélyes!

Sokszor hallunk a Földet körülvevő ózonréteg emberi élet számára elengedhetetlen jótékony hatásáról (kiszűri a napból érkező káros UV sugárzás egy részét), illetve az ózonpajzs vastagságának, összefüggő felületének változásairól. Épp ezért meglepő lehet, hogy egészségre káros hatására adnak ki figyelmeztetést.

Pedig a talaj közeli ózon (troposzférikus ózon) a nyári időszak egyik legfőbb légszennyező anyaga. Magas koncentráció esetén nem csak az ember, hanem az állatok is szemirritációt, légzési problémákat tapasztalhatnak.

 
A magas talaj közeli ózon koncentráció:

  • a tüdőkapacitás csökkenését okozhatja;
  • gyengítheti a baktérium- és vírusfertőzésekkel szembeni ellenállóképességet;
  • súlyosbítja a krónikus betegségeket, elsősorban a hörghurutot és az asztmát;
  • súlyosbítja a pollenallergiát, és a légzőszervek gyulladását is kiválthatja;
  • csökkenti a fizikai teljesítőképességet;
  • növelheti a rákos megbetegedések kialakulásának esélyét (állatkísérletek igazolták, emberre még nem bizonyítitták).

A növények is megsínylik a magas talaj közeli ózon koncentrációt. Kísérletek során kimutatták, hogy az ózon közvetlenül árt a növényeknek, oxidálja, pusztítja a zöld leveleiket, virágaikat, gátolja a fotoszintézist és a gyökérlégzést is, ami végezetül akár a növény pusztulásához is vezethet.

 

Határértékek

Jellemző ózonkoncentráció:

  • tiszta, trópusi levegőben 15 ppb (30 mg/m 3 ) körüli ;
  • közép-európai vidéki levegőben a nappali középérték 40 ppb körül mozog;
  • ózonnal szennyezett nagyvárosi levegőben nem ritka a 100 ppb körüli érték sem.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) iránymutatást adott ki az egyes légszennyező anyagok egészségi kockázatot jelentő szintjeiről.
Ez alapján, 8 órás átlagérték esetén az a legalacsonyabb biztos szint, ahol már előfordulhatnak káros következmények 60 ppb. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ez nem jelent kellő biztonsági ráhagyást a legérzékenyebb embereket érő bizonyos fajta akut káros hatások esetére.
A Svéd Környezeti Orvostudományi Intézet 1 órás értékként 40 ppb koncentrációt javasol, mint az emberi szervezet ózonterhelésének megengedett legfelső határa.
A környezeti orvostudomány sok szakértője azon a véleményen van, hogy a káros hatás legalacsonyabb küszöbértékének megállapítására — kockázatmentes ózonszint formájában — még nem áll rendelkezésre kellő kutatási anyag, információ.




Honnan származik a megnövekedett ózon koncentráció?

Az ózon kékes színű, jellegzetes szagú, nagyon mérgező gáz. A szagára jellemző, hogy még 500 ezerszeres hígításban is érezhető.

A talaj közeli koncentráció mértéke kisebb részben a magasból, azaz a sztratoszférából származik, de a jelentősebb hányada helyben képződik. Nem közvetlen szennyezés útján keletkezik, azaz nem közvetlenül ózonként kerül a levegőbe, hanem fotokémiai folyamat során keletkezik, és elsősorban a belső égésű motorral hajtott gépkocsik, a fűtés és tüzelés során keletkező nitrogén-monoxid (NO) kibocsátásához köthető.

Keletkezéséhez több tényező is szükséges:

  • a szennyezőanyag kibocsátása (nitrogén-monoxid és szerves gyökök);
  • napsütés.

A nitrogén-monoxid a légkörben található ún. szerves gyökök jelenlétében oxidálódik és nitrogén-dioxid jön létre (NO2). A nitrogén-dioxid aztán a nap sugárzásának hatására elbomlik nitrogén-monoxiddá (NO) és atomos oxigénné (O). Az így keletkezett atomos oxigén pedig a légkörben található oxigén (O2) molekulákkal egyesül ve alakul ózonná (O3).

 

A Lélegzet.hu cikkében részletesebben is olvashatnak a témáról: A talajközeli ózon és hatása

Forrás: Lélegzet.hu