EuMet Időjárás előrejelzés

[flv://eumet.hu/prx-old/idojarastv/PL_Ebugatta.flv 600 460]

A riportot az című televíziós műsorban láthatták.

Frissítés (2012.05.03.)

Az elmúlt napokban és még május első pár napján is rekord melegek voltak/vannak. Több mérőponton is megdőlt az eddig mért maximum hőmérsékleti rekord.

Május 2-án, szerdán a legmagasabb hőmérsékletet (33,3 °C) két helyen, Bugacon és Törökszentmiklóson mérték. Ez egy 1952-ben, Szolnokon mért országos rekordot döntött meg (31,7 °C). Az új fővárosi napi meleg rekord is csak egy tizedfokkal maradt el az országos csúcstól, Budapest belterületén 33,2 °C volt. Ezzel azonban a május 2-i fővárosi meleg rekord is megdőlt, amely 1934 óta 30,9 °C volt.

Május 1-én, kedden Budapesten volt a legmelegebb: az új fővárosi és országos napi meleg rekord 32,9 °C. Ezen a napon, a fővárosban 1934 óta nem volt 29,2 °C melegebb, de az országos rekord is 1977 óta volt 30,4 °C.

Április utolsó napján, hétfőn ugyancsak a fővárosi, és az országos rekord dőlt. Újpesten volt a legmelegebb, mostantól a napi budapesti és országos meleg rekord egyaránt 32 °C. Az eddigi fővárosi rekord 29,5 °C volt, amit 1934-ben mértek, míg az országos maximum 29,9 °C Kisvárdán 2003-ban lett regisztrálva.

Április 29-én (vasárnap) Győrött 30,6 °C volt, ami hét tizeddel több, mint az 1934-es napi meleg rekord, illetve Budapest belterületén 30,4 °C mértek, ahol eddig ezen a napon 29,9 °C volt a rekord.

Szombaton az országos rekord is dőlt, Körösszakálon 31,3 °C-ot mértek, ezzel az 1947-ben Pécsen mért hőmérsékleti rekord (29,9 °C) dőlt meg. Budapesten ezen a napon 30,5 °C-ot regisztráltak. a korábbi rekord 28,3 °C volt, amit 1992-ben mértek.

***

A hosszú hétvégére várható nyári hőmérsékletek megközelítik az ezekhez a naptári napokhoz fűződő, eddig regisztrált napi maximum hőmérsékleti rekordokat.

Helyi rekordok valószínűleg lesznek majd, illetve az országos rekord megdőlése sem kizárható.

Áprilisban egyébként a havi rekord eddig a +34 fok volt hazánkban (1926. 04. 25. Debrecen). Ezt várhatóan nem éri el a mostani felmelegedés.

Év elején mi is hírt adtunk az Európai Meteorológiai Közösség (European Meteorological Society)  idei, immáron 2. alkalommal megrendezett fotópályázatáról, illetve a jelentkezési lehetőségekről.

A pályázóktól olyan meteorológiával kapcsolatos fényképeket vártak, melyek 2010 vagy 2011 folyamán készültek.
A jelentkezési határidő január 31-én járt le. A rendezőség beszámolója szerint rengeteg fénykép érkezett be hozzájuk szerte Európából, de még a kontinens határain túlról is. Első körben 400 fotót válogattak ki a zsűri tagjai a végső megmérettetésre. Ezt a 400 kiemelt képet Önök is megnézhetik ezen a weboldalon: EMS fotópályázat döntős képek

A zsűri, mely a legjobb 10 képet kiválasztotta, az EMS Tanácsának tagjaiból illetve elnökéből állt össze. Döntésüket indoklással együtt (angol nyelven) az alábbi linken találják: Legjobb 10 fotó

A dobogós helyezést pedig ezek a képek nyerték el:

III. helyezett: Sean Tomkins, Írország

“Köd-kísértet Moher szikláiról fotózva“

II. helyezett: Iván Medina Delli, Spanyolország, Tenerife

“A Teide hegy kalapja”

I. helyezett: Vittorio Poli, Olaszország

“Tündérmesék földje”

A közönségnek is lehetősége volt véleményt nyilvánítani. Sőt a szavazásra még most is lehetőség van az oldalon, egy rövid regisztrációt követően: Közönség szavazatok. Ebben a rangsorban egy osztrák, de gyanúsan magyar nevű pályázó is bent van a legjobb 10 között az alábbi képpel:

„Az utóbbi évek nagy érdeklődést keltő nyomozása a torinói lepel eredetiségének vizsgálata. Mivel eddig is nagy nyilvánosság előtt zajlott, cikkeket, könyveket írtak róla, sokan ennek az esetnek kapcsán hallottak először arról, hogy a virágporszemeknek fontos szerepük lehet a tárgyak, helyek, idők azonosításában.
Ismeretes, hogy ma Olaszországban, a torinói Szt. János-székesegyház királyi kápolnájában, az oltár feletti ereklyetartóban őrzik azt a 4.36 méter hosszú és 1.10 méter széles – anyagát és szövési technikáját tekintve Közel-Keletről származó – ősi lenvásznat, amelyet a keresztények többsége mindig Krisztus temetési leplének tartott, s amely relikviát a nagyközönség csak kivételes esetekben (utoljára 1898-ban, 1931-ben és 1933-ban) tekinthetett meg.
Kalandos előélete volt, és izgalmas események övezik a lepel jelenét is. Jeruzsálemből még az I. században elkerült. A VI. század elején Edesszában (ma Urfa város Törökországban) megtalálták. A X. században a bizánci császár szerezte meg, és 1204-ig Konstantinápolyban (ma Isztambul) őrizték. A keresztes háborúk idején Franciaországba került, ahol 1349-ben majdnem a tűz martaléka lett. 1578 óta az olaszországi Torinóban őrzik.
A lepel valódisága a XIX. Század végéig elsősorban hagyománytiszteleten alapuló feltevés volt. És akkor egy amatőr fotós, egy torinói ügyvéd felvétele a lepelről máig tartó, izgalmas eseménysorozatot indított el. A fényérzékeny lemezen ugyanis előhíváskor – a várt negatív helyett – egy emberi alak pozitív képe tűnt elő. Egy megkínzott meztelen férfitest és arc szinte anatómiai részletességű mása volt. A vérnyomok szerint fejét homlokától a tarkójáig tövises ágak borították. Kezén, lábán a keresztre feszítésnél használt szögek nyomai láthatók. Jobb oldalán, az 5. és 6. borda között lándzsa ütötte seb foltja rajzolódik ki.
Azóta közel félszáz tudós vizsgálta tüzetesen a leplet. A mintegy 35 főből álló, állandó kutatócsoportot amerikai, svájci és olasz tudósok alkotják. Van közöttük a vegyésztől, sebésztől a radiológusig és kriminológusig mindenféle szakember, a bizonyításhoz szükséges tudományterületről. Ezek egyike Max Frei svájci botanikus- és kriminológusprofesszor volt, aki a leplen található virágporszemeket vizsgálta. 1973-ban tanúk jelenlétében 12 mintát vett a bűnügyi nyomozások során szokásos, mikronyomok rögzítésére használatos ragasztós szalagokkal. A mintákból mintegy félszáz különböző növény virágporszemét tudta azonosítani. Megállapította, hogy a fajok háromnegyed része az egykori Palesztina területén élő növényektől származott. Ezek közül a többség Jeruzsálemben és környékén ma is él, sőt 14 olyan fajt is azonosítottak, amelynek együttes előfordulása a vizsgált térségen belül egyedül csak ott van. Mindezt Avinoam Danin, a sivatagi növényzet szakértője és Akaron Horowitz izraeli palinológus is megerősítették. Több faj a Negev-sivatagra és a Holt-tenger vidéki sós területekre jellemző vagy kizárólag ott élő sótűrő növények virágporszemei. Legalább 20 faj Anatólia sztyeppéin él, köztük egy olyan faj is (Prunus spartioides), amit ez idáig másutt sehol sem találtak. Konstantinápoly környékére jellemző fajokat is találtak, ezek egyike, egy borbolyaféle (Epimedium pubigerum) kizárólag innen került elő. A torinói leplen talált virágporszemek csak kisebb része származik európai vagy Földközi-tenger környéki növénytől, ami a lepel francia- és olaszországi tartózkodásával magyarázható.
Max Frei a következő öt év alatt, különböző évszakokban, hét alkalommal felkereste a Közel-Keletet, Törökországban és Cipruson is folytatott személyes helyszíni tanulmányokat, hogy a leplen talált fajok elterjedési, előfordulási viszonyait az eredeti termőhelyen vizsgálhassa.
Ezek után, 1978-ban a torinói kongresszuson beszámolt eredményeiről. Vizsgálatai a lepel valódiságát igazolják, mivel a leplen talált virágporszemek, Ciprus kivételével, ugyanúgy tükrözik a lepel útját, ahogy a történészek, például Jan Wilson már korábban megállapították: Jeruzsálem, Edessza, Konstantinápoly (Ciprus), Franciaország, Olaszország. A Tel Aviv-i egyetem palinológusainak kutatásai azt is bizonyítják, hogy az összes növényfaj, aminek a virágporszemeit a torinói leplen megtalálták, már 2000 évvel ezelőtt is élt Palesztinában, s hogy ugyanakkor a leplen egyáltalán nem találtak olyan virágporszemeket, amelyek a felsorolt területeken nem élnek. Olyan virágporszemet, amelyről elmondható, hogy sehol másutt, csak Cipruson élő növénytől származik, Frei nem talált. Ez nem zárja ki, de nem is bizonyítja, hogy a lepel Cipruson is volt. Max Frei további palinológiai vizsgálatokat javasolt (összesen 12 mintát vette a lepelről) abban a reményben, hogy a későbbiek során olyan növény virágporszemére akadhat, amely az utolsó 2000 évben kipusztult, de Krisztus idejében és korábban még élt ott. Ez döntő bizonyíték lenne, de ettől függetlenül az a tény, hogy a leplen túlnyomó többségben Palesztina, Anatólia és Bizánc közel-keleti flórájából származó virágporszemek vannak, mindenképpen arra vall, hogy a lepel valaha ezeken a területeken is járt, és szabad levegőnek ki volt téve. A hamisítást Max Frei azon az alapon zárja ki, hogy a lepel az elmúlt öt évszázadban ellenőrzés alatt állt, tehát a hamisítást csakis a középkorban, Franciaországban lehetett volna elkövetni. Akkoriban azonban még nem ismerték a virágporszem-elemzést. Még ha a hamisító vette is volna a fáradtságot, hogy Palesztinából szerez egy darab ottani porral szennyezett leplet, akkor sincs magyarázat arra, hogy az Anatóliából vagy Konstantinápolyból származó virágporszemek hogyan kerültek a lepelre. Különben is a hamisítónak olyan régészeti, kémiai, anatómiai ismeretekkel kellett volna rendelkeznie, ami a XIV. században kizárt. A lepel korára vonatkozóan Max Frei véleménye az volt, hogy azt a szénizotópos vizsgálat bizonyítaná véglegesen, de határozottan állította, hogy semmit sem talált, amit a lepel közel kétezer éves korával ellentétes bizonyítéknak lehetne tekinteni.
Hozzátesszük, hogy sajnos a radiokarbon kormeghatározások hibahatára + – 200 év is lehet, míg a keresztre feszítés és temetés körülményeiből s leginkább a szemre tett pénzérmékből (Kr. U. 29-31) – amelyeket 1985-ben polarizált fényben, gépi számítással előállított háromdimenziós felvételeken tettek láthatóvá amerikai kutatók – elég pontos régészeti kormeghatározást adtak.
Végleges, egyértelmű megoldás még több kérdésben nincs, bár az 1977 – 78-as években újabb tudományos vizsgálatokra terjesztették ki a lepel kutatását. Sajnos Max Frei a kiváló tudós 1983-ban elhunytával a pollenvizsgálatok ideiglenesen abbamaradtak. Állítólag 1987 elején II. János Pál pápa és Anastasio Alberto Ballestrero torinói bíboros érsek, a lepel őre, hozzájárultak az izotópos kormeghatározáshoz. A radiokarbon méréseket hat nemzetközileg elismert kutatóintézet egymástól függetlenül végzi.”

Forrás: Járainé Komlódi Magda Pollenháború (Képeskönyv a világhódító virágporról)

A csütörtökön felerősödő szél, az átmeneti mérséklődésektől eltekintve egész hétvégén erős marad.

Viharos (helyenként ~70-100 km/órás) lökésekkel elsősorban a középső és északi országrészben kell számolni.

Arról már korábban, egy másik cikkünkben hírt adtunk, hogy március 11-től Országos Tűzgyújtási Tilalom van érvényben. Ezen az elmúlt napon lehullott, jelentősnek nem mondható eső sem változtatott, sőt a szél még veszélyesebbé teszi a helyzetet. Szeles időben ugyanis a tűz sokkal könnyebben, gyorsabban terjed. Ilyenkor a kertekben sem tanácsos, még folyamatos felügyelet mellett sem az égetés, hiszen egy szikra is gyorsan elterjesztheti a tüzet.

A szél sajnos a port és a polleneket is hordja, kavargatja a levegőben. Ennek köszönhetően erősödhetnek az allergiás panaszok, illetve légzési problémák léphetnek fel a krónikus légzőszervi betegségekben (pl. asztma, tüdőtágulás stb.) szenvedőknél. Ez a por nem a téli hónapokban oly sokat emlegetett PM10 néven is emlegetett finom por, ami elsősorban a kipufogógázból, illetve más égési melléktermékként kerül a levegőbe. Ez jellemzően a hétköznapi nyelven is porként, illetve homokként emlegetett nagyobb szemcsés por, ami allergiás reakció nélkül is irritálja pl. a szemet, ha belekerül.
Érdekességképpen azonban ki kell emeli, hogy a több, mint egy éve bekövetkezett kolontári vörösiszap-katasztrófa helyszínére kihelyezett, mobil mérőállomás pénteken, a déli órákban megdöbbentően magas, az egészségügyi határértéket 350 %-al meghaladó PM10 értéket mért.

Letért a Föld körüli pályáról kedden az első szovjet meteorológiai műhold, amelyet 43 évvel ezelőtt bocsátottak fel az űrbe – közölte az amerikai légierő űreszközök követésével foglalkozó hivatala.

A tájékoztatás szerint a Meteor-1 nevű műhold közép-európai idő szerint éjfél előtt körülbelül félórával hatolt be a Föld légkörébe Mongólia nyugati része felett. Nem derül ki a jelentésből, hogy ezután mi történt vele, elégett-e a légkörben.
Az 1,4 tonnás műholdat 1969. március 26-án bocsátották fel a pleszecki űrközpontból egy R-7 típusú hordozórakétával. Két kamera és egy infravörös érzékelő segítségével küldött időjárási adatokat Moszkvában, Novoszibirszkbe és Vlagyivosztokba, ahonnan az információkat továbbították a moszkvai meteorológiai központba, illetve külföldi időjárás-előrejelző intézetekbe. A műhold energiaellátását két napelem biztosította.
Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA szerint a Meteor-1 1970 júliusáig üzemelt.

Forrás: MTI

Még március 11-én rendelte el a vidékfejlesztési miniszter az egész országra kiterjedő, általános tűzgyújtási tilalmat. A Vidékfejlesztési Minisztérium rendelete alapján:

“Magyarország erdeiben a csapadékmentes és szeles időjárás miatt fokozott tűzveszély alakult ki, ezért az erdőkben, valamint az erdőterületek határától számított kétszáz méteren belül tilos tüzet gyújtani.  A tilalom kiterjed a felsorolt területeken kijelölt tűzrakó helyekre is, a közút és vasút menti fásításokra, valamint  a parlag- és gazégetésre is.

A miniszter felhívja a közúton és vasúton utazók, az erdőben kirándulók, a mezőgazdasági területeken dolgozók figyelmét, hogy az égő cigarettát ne dobják el, mert ez fokozott tűzveszéllyel jár. A kiszáradt árokparton, a vasúti töltések mellett keletkező tüzek sok esetben közvetlenül erdő- és mezőgazdasági területeket is veszélyeztetnek.

Aki a tűzvédelmi rendelkezéseket megszegi, erdővédelmi bírsággal sújtható. Az elrendelt tűzgyújtási tilalom visszavonásig érvényes.”

Magyarországon nem fordulnak elő nagy kiterjedésű kontrollálhatatlan vegetációtüzek, de a tavaszi és nyári időszakban szinte napi rendszerességgel adnak hírt kisebb-nagyobb erdő- és vegetációtüzekről. Az erdei tüzek során nem csak a faállomány, hanem a teljes erdei életközösség veszélyeztetett. A tűz pusztítását követően – annak típusától és mértékétől függően – az erdei ökoszisztéma csak hosszú idő alatt képes regenerálódni.

Hazánkban az erdei tüzek relatív gyakorisága az utóbbi évtizedekben megnövekedett. Ennek okai az éghajlati szélsőségekben, a kevesebb csapadékban, a magasabb éves átlaghőmérsékletben, valamint a hótakaró nélküli telek sorozatában keresendők. Jellemző, hogy nem csupán az erdőtüzek száma növekedett meg, hanem esetenként a tűz terjedési sebessége és intenzitása is. A nagyobb intenzitású erdőtüzek a korábbinál nagyobb területet érinthetnek és nehezebb eloltani őket.

A hazai erdőkben az ún. felszíni tüzek a jellemzőek, mikor is az erdő talaján levő avar, egyéb elhalt növényi részek, illetve kisebb méretű cserjék kapnak lángra. Ezek nagy intenzitású égés esetén koronatűzzé fejlődhetnek. A koronatüzek többnyire fenyőerdőben keletkeznek, jellemzően az alföldi fenyvesekben. A tűz típusát tekintve hazánkban a talajfelszín alatti tüzek nem jelentősek, bár – a helyenként jelentős vastagságot elérő tőzegréteg időnkénti meggyulladása miatt – nem is teljesen ismeretlenek.

A keletkező erdőtüzek mérete, néhány kivétellel, nem haladja meg az 50 hektárt. Az 1 hektárnál kisebb tüzek aránya átlagosan 30%. A legtöbb gondot az „átlagos méretű” (1- közti) tüzek okozzák, amik az éves tűzesetszám 60-65%-át teszik ki, átlagosan 5,9 hektáros területtel.

Hazánkban, a klimatikus viszonyok és a vegetáció összetétel miatt az erdőtüzek természetes úton való keletkezése nem jellemző – arányuk 1% alatti –. A tüzek többsége emberi gondatlanság vagy szándékosság következménye.

Jellemző az erdőtüzek éven belüli előfordulási ideje. Ennek és a tüzek területi kiterjedésnek összevetése azt mutatja, hogy két kiemelten tűzveszélyes időszakot különíthetünk el, ekkor keletkezik az erdőtüzek 70-75%-a.

1. Tavaszi tüzek

Ezek jellemzően a hóolvadás utáni, február-áprilisi csapadékmentes időszakra esnek.
Habár a tűz használata a mezőgazdaságban elvesztette korábbi funkcióját, a „hagyományos” gazdálkodásnak továbbra is része a kora tavaszi időszakban a rét- és tarlóégetés. A gondatlanul meggyújtott és nem kellően felügyelt tűz könnyen átterjed a környező erdőkre is. A tűz tovaterjedését segíti, hogy a vegetáció még nem zöldült ki, és az előző évről nagy mennyiségű elszáradt lágyszárú növényzet, illetve lomb található a területen, amely száraz időben könnyen lángra lobban.

A tavaszi vegetációtüzek főként lombos erdősítésekben és fiatalosokban, cserjésekben és gyepterületeken keletkeznek. Ezek kis, esetleg közepes intenzitással égnek. A tűz az erdősítésekben – azokat részben vagy teljesen elpusztítva – jelentős károkat okoz.

Megemlítendő, hogy általában az Észak-Magyarországi régióban (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megyék) keletkezik a tavaszi tüzek 40-45%-a, ami ezen országrész kiemelt veszélyeztetettségét jelzi. Itt az erdőtüzek magas száma az ismert szocio-ökonómiai problémákra vezethető vissza.

2. Száraz, aszályos nyarakon keletkező tüzek

A nyári időszakban a hosszabb csapadékmentes, száraz-meleg időjárási viszonyok következtében az erdei avar és tűlevélréteg, illetve az itt felhalmozódott elhalt gallyak, ágak teljesen kiszáradnak és könnyen lángra kapnak, szintén elsősorban a felelőtlenül gyújtott tüzek hatására. Előfordulásuk a július-szeptemberi hónapokban jellemző.

Ebben az időszakban főként a fenyőerdők veszélyeztetettek, mert aszályos időben könnyen koronatűzzé fejlődik bennük akár egy kisebb avartűz is.

A nyári tüzek nagy része – a tavaszi időszakkal ellentétben – főként az Alföldön pusztít. Bács-Kiskun és Csongrád megye száraz termőhelyű fenyveseiben szinte minden évben keletkezik erdőtűz, ha nem is olyan drámai mértékű, mint 2007 nyarán.

Erdőtüzek megelőzése

Mind az Európai Uniós, mind a magyar jogszabályok előírják erdőtűzvédelmi tervek készítését és ezzel az erdőtűz megelőzési tevékenységek összehangolt kidolgozását és végrehajtását. A vonatkozó magyar joganyagba beépültek a modern erdőtűzoltási ismeretek, valamint pontosításra kerültek az erdőgazdálkodók, az erdőtűz megelőzésben és oltásban érdekelt szervezetek, hatóságok feladatai is.

Az erdészeti hatóság az erdőtűz megelőzéssel kapcsolatos információkat a lakosság részére kommunikációs eszközökkel igyekszik eljuttatni. Az erdőgazdálkodók részére jogszabályban előírt erdőtűz megelőzési feladatok vannak kijelölve, melyek végrehajtását az erdészeti hatóság, illetve a katasztrófavédelem ellenőrzi.

Az erdészeti hatóság Országos Erdőtűz Adattárat működtet, amely a tűzoltóságok (és az erdőgazdálkodók) által jelzett tűzesetek során leégett erdőterületek adatait tartalmazza. Ennek alapján szolgáltat adatot hazánk az EU Európai Erdőtűz-információs Rendszerébe (European Forest Fire Information System – EFFIS).

Az ország összes erdőterülete erdőtűz-veszélyességi kategóriákba van sorolva. A besorolást az MgSzH által üzemeltetett Országos Erdőállomány Adattár erdőrészletenként és gazdálkodónként tartalmazza. Az erdőgazdálkodóknak tűzveszélyes erdőterület nagyság felett tűzvédelmi tervet kell készíteniük, amit a katasztrófavédelemhez kell benyújtani.

Az erdőgazdálkodók feladata tűzvédelmi pászták kialakítása és karbantartása, tűzveszélyes időszakokban figyelmeztető táblák kihelyezése, erdei tűzrakóhelyek kijelölése és karbantartása, valamint a jogszabály által kijelölt gazdálkodók esetén meghatározott létszám részére tűzoltásra alkalmas eszközök készenlétben tartása a kiemelten tűzveszélyes időszakokban.

Az erdészeti hatóság feladata:

–  adatgyűjtés, az erdőtűz adattár karbantartása és adatszolgáltatás az EU felé,
–  országos és megyei erdőtűzvédelmi tervek elkészítése és aktualizálása,
–  erdészeti és tűzoltási szakemberek részére továbbképzések szervezése,
–  a kiemelten tűzveszélyes időszakokban javaslat tétel az FVM miniszter részére
az országos tűzgyújtási tilalom elrendelésére,
–  a kiemelten tűzveszélyes időszakokban megyei vagy regionális tűzgyújtási
tilalom elrendelésére,
–  tűzgyújtási tilalom idején az erdőbe való belépés korlátozása vagy tiltása.

Európai erdőtűz-veszélyességi előrejelzés: http://effis.jrc.ec.europa.eu/current-situation

Forrás: Kormányportál ; Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal

Végre virágzik a mogyoró! Egyértelműen jelzi, hogy lassan, de biztosan beindul a vegetáció, elindult az élet a szabadban.

A mogyoró az első allergén virágpor a levegőben, az égerrel együtt képes szénanáthás panaszokat okozni, de ez szerencsére csak lokálisan, kis körzetekben jelentkezhet, miután nincsenek nagy mogyoróligeteink. A virágpor a szelek szárnyán ugyan képes messzire eljutni, de eközben jelentősen hígul is, azaz távolabb már 1 köbméternyi levegőbe is legfeljebb csak 1-2 virágporszem juthat. Annak pedig kicsi a valószínűsége, hogy ezt a pár szem allergén pollent beszippantja az arra érzékeny. Igaz a teljesen hasonló nyírfa, kőris, fűzfa, égerfa, diófa pollenszezonja márciustól akár májusig is eltarthat.

Gondolta volna, hogy a virágporral már bűnügyet is felderítettek?

„TETTENÉRÉS VIRÁGPORSZEMEKKEL

Nemcsak a múlt felderítésében, hanem napjaink szó szerinti nyomozásában is segítenek a virágporszemek.

Az elmúlt években történt, hogy egy Duna menti utazás során, Bécs környékén rejtélyes körülmények között eltűnt egy ember. A rendőrség alapos gyanúja szerint gyilkosság történt, és egy gyanúsítottat elő is állítottak. Bizonyíték híján a gyanúsított tagadott. Igazolt alibije nem volt, de azt állította, hogy a gyilkosság feltételezett napján Bécsen kívül, egy homokkőhegységben túrázott. A rendőrség megvizsgálta a túrabakancsát, s bár annak már a talpa is meg volt tisztítva, sikerült körülbelül 1 grammnyi piszkot összekaparni róla. Alig hihető, de W. Klaus osztrák palinológus professzor ebben az 1 grammban 1200 virágporszemet talált.

Ennél is nagyobb meglepetést okozott, amikor az analízissel kiderült, hogy a virágporszemek többsége egyáltalán nem száraz, hegyvidéki, hanem mint például a fűz (Salix), a legyezőfű (Filipendula), az éger folyóparti és ártéri növényzetről árulkodott. Döntő fontosságú volt, hogy egy legalább 20 millió éves mocsári hikoridió (Carya) és fenyő (Pinus) virágporszemei is előkerültek. Olyan geológiai réteg ugyanis, amelynek talaján a fenti növények ma együtt élnek, és amelyből az ősi hikoridió is kimosódhatott, Bécshez legközelebb csak mintegy 20 kilométerre, a Duna mentén található.

Ezek után a gyanúsítottnak határozottan megmondták, hogy hazudott, mert megvan a bizonyíték, hogy nem a hegyvidéken, hanem a Duna-parton járt a kérdéses időben. Azt hívén hogy a holttest került elő, a bűnös összeomlott és bevallotta a gyilkosságot. Az áldozatot pedig valóban a dunai ártéren találták meg, egy mocsaras gödörben elásva.

Végül is a hikoridió virágporszeme nyomra vezetett. „

(Forrás: Pollenháború, Járainé Komlódi Magda)

Gyakran a holttesten talált virágporszemekből az is kiderül, hogy a tetemet nem a gyilkosság helyén találták, hanem máshonnan vitték oda.

Hogy hogyan?

Egy ilyen meghökkentő igaz történetről is szó lesz itt a későbbiekben.

Minthogy minden évben rendszeresen vetünk, aratunk, mindehhez persze szoros köze van az időjárásnak, szívesen osztjuk meg a praktikáinkat.

– Mikor vethetjük a zöldségmagokat?  Amikor a talaj hőmérséklete legalább 1 héten keresztül 7 °C felett marad.

Reggel mérjük a talajhőt és kb. 5-10 cm mélyen.

– Túl korán nem érdemes veteményezni, palántáink csak küszködnének a hajnali hidegben.

– Idén a korai vetés – talajtípustól függ – átlagos kezdete a szabad földbe kb.  március 10.

– Az előkészített magágy legyen sima, porhanyós, morzsalékos. A gyomnövényeket gyökerestől távolítsuk el.

– A talajt minél inkább mentesíteni kell a kártevőktől.

A csupaszcsiga: általában pete állapotban telel át fagymentes búvóhelyeken.  A kerti csupaszcsiga jól bírja a hideget. A petéket általában a gyökerek közelébe rakja, a kis csigák április végén, májusban kelnek ki és közvetlenül a talaj felszínén, vagy alatta tartózkodnak, főleg éjszaka mozognak.

A házatlan csigák a klorofillmentes táplálékot kedvelik, Közéjük tartoznak a szántóföldi meztelencsigák, ezek különösen károsak. A nedves helyeket különösen kedvelik, szokásos búvóhelyük a talaj rései, levelek, fadarabok alatti rész. Fénykerülők, este indulnak enni.  A növények minden részén károsítanak. Valamennyi kultúrnövényt támadják.

Károsításuk: a csigák hámozgatnak, máskor lyukat fúrnak, de tarrágást is okoznak. Mindenevők. A növényi részeken, bomlástermékeken kívül kisebb állatok, férgek tetemét is megeszik.

Fejlődésüket erősen befolyásolja az időjárás. Hideg időben a talajban húzódnak meg, csak erős fagyok idején pusztulnak el. Az idei február talán megteszi a hatását.

Közvetlen megelőzés: kísérletek mutatják, hogy a csigák bizonyos emlékezőképességgel rendelkeznek, így ajánlott a csalétket mindig ugyanarra a helyre tenni. Kihelyezhetünk deszkalapokat, vagy pl. burgonyadarabokat, a csigák ezek alá fognak gyűlni, Vetés előtt összeszedhetőek.  Később bizonyos védelmet nyújt, ha a friss hajtásokat hamuval szórjuk körbe.

Legkorábban vethető zöldségnövények:

– Sárgarépa, petrezselyem:

Első vetésként javasolt a sárgarépát, petrezselymet elszórni.  Az egyik gyorsan növő sárgarépa fajta pl. a Nanti. Megspórolhatjuk a későbbi egyelést, ha 15 cm sortávolságot tartva a magokat egymástól 2-3 centire vetjük.

– Praktikus vetőcsíkkal dolgozni. Míg egyikünk a talajt készíti elő,  másikunk egy vetőmagboltokban beszerezhető –a akár több méter hosszú – papírcsíkot készít elő, amelyre megfelelő ragasztószerrel 2-3 centinként kényelmesen felragasztja a vetőmagot.  Ezután a vetőcsíkot csak bele kell fektetnünk az előkészített földvájatba és már fedhetjük is be.

– A vetést kb. 2 hetente ismételjük, így majd folyamatosan szedhetjük a termést.

A sárgarépa, petrezselyem előbújhat 2-3 hét alatt is, de néha akár 6-8 hétbe is beletelik a csírázása, ezért hogy tudjuk, hol a sor jelzőnövénynek vessünk néhány saláta, vagy retekmagot, ezek gyorsan előbújnak.

– Saláta:

Ugyancsak a legkorábban vethető magok közé tartozik. Ha a magokat ritkán vetjük, nem kell egyelni, ellenkező esetben a kiegyelt zsenge hajtásokat tavaszi friss salátalevélkékként fogyaszthatjuk. A vetésmélység 1-2 cm, ajánlott távolság kb. 15-20 cm.

A fejes saláta kiváló talajjelző, igen érzékeny növény. Ha a saláta érthetetlen módon satnyul, hervad, esetleg ki sem kel, akkor a talajt be kell vizsgáltatni, mert valamilyen baja van.

Későbbiekben praktikus tanács, a salátatorzsát őrizzük meg, jó riasztószer!

Gyakori, hogy a retket, vagy bármely hozzáférhető gyökeret megfúrnak a drótférgek. Ezek a pattanóbogarak lárvái. Nem csak a répát, retket rágják meg, de a salátát, hüvelyeseket, burgonyát, szamócát is.

Leginkább egy csalogatónövénnyel irthatók.  Éjszakánként a salátatorzsákat a zöldségsorok közé kell tenni, reggel pedig kidobjuk a rátelepedett drótférgekkel együtt. Illetve félbevágott krumplit nyomjunk kb. 3-5 cm mélyre a talajba, majd rendszeresen ellenőrizzük és cseréljük.

– Borsó:

50-70 cm sortávolságot tartva, egymástól kb. 5-7 centire, ugyancsak 2-3 cm mélyre vethetjük legelőször a korai borsót (pl. Nimród) . Majd kb. 2 hetenként jöhetnek az újabb fajták is.

–Retek:

Sekélyen, 1-2 cm mélyre kell vetni, egymástól kb. 10 cm tőtávolságra. Amennyiben van drótféreg a talajban, az biztos megtalálja a zsenge növényt.

– Újhagyma:

Legjobb a mogyoró nagyságú  hagymát duggatni  5-8 cm távolságban.

– Sóska:

A több éves nagyra nőtt csomókat is ideje tőosztással szétszedni, majd egy másik, tápanyagban, napfényben gazdag helyen, nedves talajba, egymástól kb. 20-30 cm távolságba ültetjük.

Az időjárás melegedésével későbbiekben itt is folytatjuk az aktuális munkálatokkal.

Illusztráció

Középkori arab kéziratok segítségével kutatják az időjárási anomáliákat spanyol tudósok, akik tanulmányukat a Weather című folyóiratban tették közzé.

Az Extremadurai Egyetem kutatói javarészt a Kr.u. 9-10 századi dokumentumokat, az iszlám történetírók, földrajztudósok 816 és 1009 közötti időszakból származó feljegyzéseit elemezték, de felhasználtak valamivel későbbi forrásokat is. A korabeli feljegyzések elsősorban társadalmi és vallási eseményekre vonatkoznak, de a szerzők bele-beleszövik a szokatlan időjárásra vonatkozó észrevételeiket is – olvasható a Popular Archaeology régészeti hírportálon, valamint a PhysOrg tudományos honlapon.
El-Jakubi földrajztudós 891-ben arról ír, hogy Bagdadnak nincs párja a világon: itt forrók a nyarak, s hideg a telek. A leírásból az Extremadurai Egyetem kutatói arra következtettek, hogy az éghajlat kedvezett a földművelésnek.
Az időjárásra vonatkozó információk fel-felbukkannak az arab történetírók – Muhammad ibn Jarir al-Tabari (838-923), Izz ad-Dín Ibn al-Aszír (1160-1233), Al-Szujúti (meghalt 1505-ben) – munkáiban is.
“Az éghajlatra vonatkozó információ javarészt olyan gyakori eseményekre – szárazságra, árvizekre – vonatkozik, amelyek a társadalom szélesebb rétegeit érintették. Ugyanakkor találtunk ritkán tapasztalható jelenségekre vonatkozó adatokat is, olyanokra, mint a jégverés, a folyók befagyása, vagy havazás” – magyarázta a kutatásokat irányító Fernando Domínguez-Castro.
A feljegyzésekből megtudható, hogy a 10. század első felében megszaporodtak a szokatlanul hideg időjárásra vonatkozó tudósítások, beleértve a Kr.u. 920 júliusában bekövetkezett hirtelen hőmérsékletesést, valamint három havazást, amelyek 908-ban, 944-ben és 1007-ben keserítették meg a bagdadiak életét. A modern időkben  egyetlen, a 2008-as bagdadi havazás ismert.
“A 10. században hirtelen beköszöntött hideg időszak közvetlenül megelőzte a középkori meleg periódust” – jegyezte meg Fernando Domínguez-Castro, aki szerint 920 júliusában a nem várt hőmérsékletesést egy hatalmas vulkánkitörés okozhatta, ám ezt a feltevést további kutatások során kell igazolni.
Mint kifejtette, a múltbeli időjárási jelenségek rekonstruálása segít megérteni a jelenkori klimatikus változásokat. A régmúlt éghajlatváltozását eddig leginkább a fák évgyűrűinek, korallok, valamint jégfuratok alapján elemezték.

“A mostani tanulmány azt mutatja, hogy történelmi, politikai és vallási dokumentumok is értékes adalékokkal gazdagíthatják a klímaváltozásra vonatkozó ismereteinket” – összegezte Fernando Domínguez-Castro.

Forrás: MTI 2012. február 28., kedd 7:45