EuMet Időjárás előrejelzés

Nagyszabású kutatást végeznek a NASA szakemberei, hogy feltárjanak mindent, amit még nem tudunk a hóról, és előkészítsék a terepet egy globális csapadék-előrejelzési űrmisszió számára.

Az elmúlt évtizedben a kutatók rájöttek, hogy az űr egy bizonyos pontjából tanulmányozni lehet a leeső havat, és a földet érő hótömeget, ám a titokzatos “fehér anyag” továbbra is sok fejtörést okoz a számukra. “Jelenleg ott tartunk a hókutatásban, ahol negyven évvel ezelőtt az eső tanulmányozásában” – mondta Gail Skofronick-Jackson, a NASA Maryland állambeli Goddard űrrepülési központjának munkatársa.
A szakember a NASA és a kanadai környezetvédelmi minisztérium közös kutatócsoportjának a tagja, amely jelenleg a kanadai Ontario tartomány déli részén folytat nagyszabású vizsgálatot a hómegfigyelés fejlesztése érdekében. A GPM Hideg-évszakbeli Csapadék Vizsgálat (GCPEx) nevű program a NASA Globális Csapadékmérő (GPM) missziójának a része, amelynek központi (Core) műholdját 2014-ben lövik fel.
A GPM egy globális eső- és hómegfigyelést végző nemzetközi műholdhálózat, amely a jövőben világszerte három óránkét fog előrejelzést adni a várható csapadékozásról – olvasható a ScienceDaily ismeretterjesztő hírportálon. A kutatók elsősorban a hó felhőn belüli “előéletét” vizsgálják, amely meghatározza, hogy a csapadék később miként halad keresztül bolygónk víz- és éghajlati körforgásain.
A pontos havazási adatok nem csupán az időjárás-előrejelzések miatt fontosak. A hó a hegyi régiók egyik elsőszámú vízforrása. A Sierra Nevada hegység hótakarói például Kalifornia állam vízellátásának egyharmadát fedezik: a tavasz és nyár folyamán a vízkörforgásba bekerülő olvadt hó az állam 37,5 milliárd dolláros mezőgazdaságának biztosít ivó- és öntözővizet.
Az aszályok és az éghajlatváltozás miatt a hótömegek egyre fogyatkozó vízforrást jelentenek. A kutatók ezért azt is vizsgálják, hogy pontosan mennyi vizet tartalmaz a földre lehulló hó. Ehhez azonban először meg kell tudniuk különböztetni a havat az esőtől, amely a földfelszínen egyszerű – az eső nedves és folyékony, a hó fagyott és szilárd -, az űrből azonban már jóval bonyolultabb, mivel a kettő sokszor egyszerre hullik, illetve a hó gyakran szó szerint beleolvad az esőbe.
Egy másik probléma a hópelyhek formája. “Az esőcseppek gömbalakúak, vagy kissé horpadtak, de gyakorlatilag egy alakjuk van. A hó esetében viszont számtalan alakzattal találkozunk” – magyarázta Skofronick-Jackson. – “Az esőcseppek nagyjából egyenesen lehullnak a földre, a hópelyheket viszont ide-oda fújja a szél, ez pedig megnehezíti a műholdak munkáját”. A pelyhek megannyi alakzata a víztartalmuk megállapítását is megnehezíti: a “nedves” hó sokkal több vizet szállít, mint a “száraz” változat.
A GPM radarja a hópelyhek méretéről és víztartalmáról is pontos információkat fog adni. A műszer ultrarövid hullámokat fog sugározni két különböző frekvencián: amikor ezek a mikrohullámú rezgések összetalálkoznak egy esőcseppel, vagy egy hópehellyel, akkor egy részük visszaverődik a radar érzékelőjéhez. A hullám indulási és visszaérkezési ideje közötti távolság megmérésével a radar meg fogja tudni mondani, hogy milyen messze vannak részecskék a felhőben.
A január 17. és február 29. között folyó vizsgálat földi műszerei a hó mennyiségét, leesési sebességét, és víztartalmát vizsgálják, míg a felhőkön áthaladó kutató repülőgépek a hópelyhek méretéről, víztartalmuk mennyiségéről és hőmérsékletéről gyűjtenek adatokat.
A program hivatalos oldala: NASA-GPM

Forrás: MTI 2012. február 21., kedd 7:00

Január 6-ra, péntekre várhatóak a legerősebb széllökések, melyek a Dunántúlon és a középső országrészben elérhetik a 100 km/órát is, de a következő 3-4 nap is szeles időjárást ígér.

A szél elsősorban a házak tetejét rongálhatja meg, ami ellen sajnos már nehezen védekezhetünk. Emellett veszélyforrások lehetnek a fákról letörő és lezuhanó ágak, illetve akár a törzsében kettétörő fák is. Parkolásnál érdemes figyelembe venni annak a kockázatát, hogy komolyabb kárt is okozhat egy-egy ilyen “baleset”.
Vízpartokon az erős hullámzás kicsap a partra, illetve a vízfelszínen, szabad téren még inkább felerősödő széllökések is ilyen helyeken, illetve a magasabban fekvő dombokon, hegycsúcsokon lehetnek a legveszélyesebbek.
Fontos még kiemelni, hogy a fűtési időszakban sajnos gyakran okoz tragédiát a szeles időjárás azzal, hogy a kéményen befújva visszakerül a mérgező füst, szén-monoxid a lakótérbe. Használjanak riasztóberendezéseket, illetve tartsák zárva (ha van rá mód) a kazán helyiségét. Sajnos a szén-monoxid visszaáramlás különösen veszélyes, mert ez a mérgező gáz színtelen, szagtalan, így teljesen váratlanul érheti áldozatát.
Az ilyen balesetekért többségében a nem kellőképpen karbantartott gázkészülékek a hibásak, de a manapság már elterjedt, tökéletes zárást biztosító nyílászáróknak köszönhetően is gyorsabban felgyülemlik az esetleg visszaszivárgó méreganyag.

2011 adventi időszakában egy teljes holdfogyatkozást is megfigyelhetünk.

Az előttünk álló hétvégén, december 10-én, szombaton teljes holdfogyatkozás lesz az esti órákban. Noha a fogyatkozás totális lesz, hazánkból az égi jelenség második felét figyelhetjük csak meg köszönhetően annak, hogy “éjszakai követőnk” csak ekkor emelkedik a horizont fölé. A már teljes fogyatkozásban levő Hold Magyarország északkeleti határainál 15:32-kor, Budapestről nézve 15:50-kor, míg a legnyugatibb nyúlványnál csak 16:04-kor válik láthatóvá, illetve láthatatlanná, ami azért kevésbé szerencsés helyzet, mer már hét perce elkezdődött az árnyékból való kilépés (15:57-kor). Egy óra húsz perc elteltével (17:18-kor) az árnyék teljesen levonul a holdkorongról, de a félárnyék barnás félhomályát még jó fél óráig észrevehetjük rajta. A félárnyék valójában 18:30-kor hagyja el a holdkorong keleti szélét.
A holdfogyatkozás a Bika csillagkép keleti részén zajlik, a Bika feje és a szarvai közötti égterületen, a leszálló csomópont közelében, melyet előző éjszaka hagyott el.

A fogyatkozás teljes egészében Szibériából, Ázsia középső és keleti feléről, Ausztráliából és a Csendes-óceánról illetve Alaszkából figyelhető meg. Az esemény eleje Észak-Amerikából, a vége Európából, a Közel-Keletről és Afrika keleti részéből látszik. A Hold 51 perc 8 másodperc hosszan tartózkodik majd a Föld árnyékában és ugyan teljes mértékben eltűnik abban, a fogyatkozás nem centrális, azaz a Hold korongja nem érinti az árnyék középpontját, attól délre halad el.

Sajnos várhatóan egy változó vastagságú felhőtakaró akadályozza illetve nehezíti majd a megfigyelést, de az esemény időpontjában mindenképp érdemes felpillantani az égre, hiszen a következő, hazánkból is megfigyelhető teljes holdfogyatkozásra egészen 2015. szeptember 28-áig kell majd várnunk. Ha alaposabban meg szeretnék megfigyelni a jelenséget, a hazai csillagvizsgálókban szakemberek várják az érdeklődőket. Ilyen pl. a budapesti Polaris Csillagvizsgáló.

Decemberben talán a legtöbbet elhangzó kérdés a meteorológusok felé, hogy “Fehér lesz-e a Karácsony?”.

Nincs ez másként idén sem, rengetegen kérdeznek minket erről, annak ellenére, hogy a 14 napos előrejelzés láttán már lehet sejtése mindenkinek a válaszról. Ebben a cikkben az elmúlt évek alakulásáról, illetve az idei esélyekről teszünk említést.

Legutóbb 1998-ban és 2001-ben volt az egész országra kiterjedő, vastag hótakaró és fagyos téli idő a karácsonyi ünnepeken, de egy-egy tájegységen belül azóta több alkalommal is fehér volt a karácsony. Kigyűjtöttük pár nagyváros mérési adatait az elmúlt 20 évben. Ez alapján elmondható, hogy az elmúlt években sem volt jellemzőbb a fehér Karácsony, sőt az ország túlnyomó részén gyakrabban fordult elő fekete vagy szürke ünnep. Az pedig, hogy mind a három nap fehér legyen még kevésbé volt jellemző.

Kékestetőn fordult elő a legtöbbször havas Karácsony az elmúlt 20 évben, míg a fővárosban alig 25-40%-a volt az elmúlt Karácsonyoknak fehér.

2011-ben, a december 23-i előrejelzés szerint sem lesz fehér a szenteste, illetve a Karácsony szerte az országban. Lesznek azonban térségek, ahol megmarad egy vékony hólepel az ünnepig, sőt szenteste is várható kevés csapadék, ami keleten, illetve az északkeleti hegyekben valószínűleg hó formájában hullik.

Jó eséllyel fehér marad a táj azokban a hegyekben, ahol most is található hó (Északi-középhegység, Mecsek, Alpokalja) különösen a hóágyúzott sípályákon. Síkvidéken is megmarad foltokban a csütörtök reggel meglévő hótakaró az ország déli, délnyugati területein, különösen a lakott területeken kívül, a szántókon, érintetlen mezőkön. A keleti országrészben szentestére van esély kisebb hószállingózásra. Nyugaton, északnyugaton valószínűbb, hogy elolvad, elkopik az ünnepre az elmúlt napokban kialakult vékony hólepel, hiszen ott fagypont felett várhatóak a maximum hőmérsékletek és a szombati csapadék is inkább havas esőnek, esőnek ígérkezik, igaz csak kis mennyiségben.

Decemberben általában már nagyüzem van az alpesi sípályákon, 2011-ben azonban ez nem mondható el. Az idei év szárazsága, illetve a jelenlegi évszakos átlagnál enyhébb időjárás nem csak hazánkat, hanem egész Közép-Európát érintette, melynek köszönhetően a legtöbb alpesi sípályán hétről-hétre, napról-napra halogatják a szezonkezdést. A hóágyúzott terepeken már megnyitottak egy-egy pályát, de a jelentős havazás eddig elkerülte a teljes Alpok vonulatát.

A síterepek üzemeltetői mellett az első “áldozat” az idei, FIS Sí Világkupa egyik állomása. A találóan “Első Hó Rally”-nak (Critérium de la Première Neige) hívott rendezvény, ezen a hétvégén (dec. 10-11.) immár 45. alkalommal lett volna a franciaországi Val d’Isere síterep nyitó rendezvénye és egyben a Sí Világkupa sorozat része. Idén azonban a már-már rekordszámba tartozó szárazság, illetve az enyhe időjárás (a feljegyzések szerint 147 éve nem volt hasonló a térségben) miatt nem tudták megteremteni a rendezvény megtartásához szükséges feltételeket, így a Sí Világkupa sorozat ezen állomását Colorado-ba helyezték át. Ott idén is adottak a feltételek, megfelelő a hóvastagság.

Az elmúlt 1-2 napban ugyan már esett és az előrejelzések szerint a héten még érkezik a térségbe friss hó, de már túl későn ahhoz, hogy kellő biztonsággal számíthassanak rá a hétvégi rendezvény kapcsán. A hóágyúzásnak köszönhetően részben már megnyitott pályákat a síterep, de bizakodva várják az égi áldást, hogy teljes valójában beindulhasson a síszezon.

Val d'Isere 2011.12.03-án

Val d'Isere 2011.12.06-án

Forrás: Valdinet.com

Hogyan jött létre a meteorológiai mérések hálózata?

1854. november 14-én a Krími háborúban a balaklavai ütközetben egy nagy erejű vihar megsemmisítette az egyesült angol-francia hajóhadat.
Mivel az akkori hírközlő eszközök már lehetővé tették volna az orkán haladási útvonalának jelzését, Le Verrie francia csillagász javaslatot tett III. Napóleon császárnak egy nemzetközi időjelző szolgálat megszervezésére.

Ez volt a kiindulás, ezután rövidesen kiépült és fokozatosan fejlődött a Föld meteorológiai megfigyelő hálózata, időben lehet értesülni az időjárás konkrét megváltozásáról.
Mára már minden állam a saját adófizetői pénzén előállítja, megméri a konkrét adatokat (hőmérséklet, szél irány, sebesség, légnyomás, annak változása, csapadék, stb.) és ezen közérdekű méréseket kicserélik egymás között. Így a nemzetközi időjárási honlapokon folyamatosan nyomon lehet követni a Föld valamennyi országának jelenlegi időjárási helyzetét.

A jogalkotó pedig arra figyel, hogy az állami feladatként a lakosság pénzén előállítandó, így a lakosság tulajdonában lévő méréseket az azt kezelő intézmények nehogy visszatartsák, késleltessék, mint közérdeklődésre számot tartó és akár életvédelemre is alkalmas adatokat.

Így lehet látni pl. az USA államaitól, Európán át Ausztráliáig a viharok helyét, azok elmozdulását megmutató radarképeket, műholdképeket, frissen mért adatokat, aktuálisan, késleltetés, tompítás nélkül. Tapasztalatunk, hogy ezen a téren már értünk el hazai eredményeket is, van még mit fejlődni.

Egy példa az adófizető állampolgárok élet- és vagyonvédelmét szolgáló közérdekű mérésről:
2005. májusig még mindössze 6 óránként jelent meg egy radarkép a mért 15 percenkénti helyett, azaz a 6 órával korábbi radarképen még nem látszott a gyorsan haladó vihargóc, a 6 órával későbbin pedig már nem. Az esetleges jégeső, ónos eső, vagy havazás konkrét helyét, terjedését addig csak a lakosság adójából fizetett állami szakemberek láthatták, de a fenyegetett lakosság nem. A következő elengedhetetlenül szükséges lépés lenne, ha az adófizető ugyanazt a nagy felbontású, azaz jól látható radarképet figyelhetné meg 15 percenként az Interneten a saját maga védelmében, hogy mi zúdul majd a nyakába, amit az állami meteorológusok a közfeladatuk elvégzése közben használnak.

P.L.

Tegnap (október 24-én, hétfőn) 1 nap alatt egy teljes hónapnyi eső hullott az ír fővárosban, Dublinban.

A felhőszakadásnak köszönhetően két nagyobb folyó, a Dodder  és a Camac is kilépett medréből. A víz elöntötte a város legnagyobb útjait, sok házat és az egyik nagy bevásárló központot is.

Videó a képre kattintva

A heves esőzések nem csak az ír fővárost érintették, hanem fennakadásokat és áradásokat okoztak Délnyugat-Anglia egyes részein és Walesben is a hét első két napján, míg az előrejelzések szerint a hét közepén már Skócia egyes részeit is érintheti a jelentős mennyiségű csapadékot adó front.

forrás: BBC

2011. 10. 23-án, vasárnap hajnalban 03:45 – 04:15 között, a korábban előrejelzett időpontnál jóval korábban lépett a Föld légkörébe a ROSAT nevű, német használaton kívüli űrteleszkóp. Az esemény pontos helyéről és a földfelszínt elérő darabokról a Német Űrügynökség továbbra sem nyilatkozott.

Alig vagyunk túl a szeptember végén lezuhanó UARS műhold keltette izgalmakon és máris egy újabb “űreszköz” tér vissza szülőföldjéhez.

Az október végére, november elejére “bejelentkező”, üzemen kívüli német űrteleszkóp, a ROSAT ugyan kisebb méretű, mint a már visszatért amerikai műhold, a szakemberek, a még igencsak bizonytalan számítások ellenére is nagyobb esélyét látják annak, hogy az űrteleszkóp el nem égő darabkái lakott területen landoljanak és így akár személyi sérülést is okozzanak. Pánikra azért még így sincs semmi ok, hiszen ez a nagyobb esély is csak 1:2000-hez.

A nagyobb “túlélési” esélyt annak tulajdonítják, hogy mivel az eszköz funkciója röntgenfelvételek készítése volt az űrben, ennek ellátása érdekében egyes alkatrészeit különösen erős hővédelemmel kellett ellátni. Ezek az alkatrészek valószínűleg jobban ellenállnak majd a légkörbe érkezéskor keletkező súrlódási hőenergiának is. Az űrteleszkópot felbocsájtó német DLR cég szakemberei szerint akár 30 roncsdarab is elérheti a földfelszínt, melyek összsúlya elérheti az 1,6 tonnát.

Az űrszonda 1990 és 1999 között küldött észleléseket a Földre, és az 1999-es üzemen kívül helyezése óta folyamatosan “ereszkedik”, azaz Föld körüli pályája folyamatosan közeledik a légkörhöz.

A friss becsapódási információkról folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat, de kellő pontosságú adatokat várhatóan ez alakalommal is csak a légkörbe érkezést közvetlenül megelőzően tudnak majd adni a szakemberek. Az okos telefonnal rendelkezők számára pedig elérhető az űrteleszkóp útját követő applikáció is.

Október 8-án este, a 18:00-23:00 közötti időszakban szép látványban lehet része annak, aki az eget kémleli. Ekkor várható ugyanis a Draconidák meteorraj csillaghullásának felerősödése. Maximuma kb. 22:00-kor lesz megfigyelhető.

Az általában alacsony intenzitású, a nyári csillaghullásokhoz képest sokkal kevésbé látványos Draconida meteorraj a számítások alapján idén nagyobb meteorhullást hoz, és akár több száz hullócsillag is feltűnhet tőle óránként az égen. A viszonylag fiatal meteorraj (az 1900-as évek előtt még nem létezett), amelynek meteoritjait a 21P/Giacobini-Zinner üstökös szórta szét már többször meglepte a megfigyelőket. Az 1900-as napközelségkor Michel Giacobini felfedezte az üstököst. Eddigi legintenzívebb éve 1933-ban volt, amikor európai megfigyelők a XX. század, sőt minden idők egyik legnagyobb meteorkitörésének lehettek szemtanúi. Az esti órákban jelentkező meteorvihar legaktívabb időszakában percenként 200-300 meteort lehetett látni, de az írországi Armagh Obszervatóriumból feljegyeztek egy olyan 5 másodperces időszakot, amikor nagyjából 100 Draconida meteor tűnt fel az égen! A hullócsillagok többnyire halványak és lassúak voltak, de sok tűzgömböt (a Vénusznál fényesebbnek látszó meteor) is láttak. A 6,5 évenként visszatérő üstökös 1940-ben nem okozott kitörést, 1946-ban viszont ismét jelentkezett a meteorraj, ekkor az észak-amerikai megfigyelők számoltak be 50-60 meteor/perces kitörésről. Az ezt követő években viszont jelentősen csökkent az intenzitása.

A mai előrejelzés szerint az időjárás, az ország nagy részén lehetővé teszi a megfigyelést, de sajnos a teleholdhoz közeli holdfázis nem kedvező.

Forrás és további részletek a Csillagászat.hu oldalon

A NASA szeptember 24-i közleménye szerint az UARS műhold szombaton, hazai idő szerint a hajnali órákban lezuhant. 20 évet és 9 napot töltött a világűrben. A pontos helyet és időt továbbra sem hozták nyilvánosságra. A légkörbe lépésekor a műhold, illetve annak darabkái Afrika keleti partjaitól, az Indiai Óceánon át, Észak Kanadát keresztezve ismét nyílt víz fölé, az Atlanti óceán északi térsége fölé ért és valamerre Nyugat-Afrika felé haladt. Az út túlnyomó része víz felett vezetett. Csak rövid szakaszokon került a roncs szárazföld fölé Észak-Kanada és Nyugat-Afrika fölött. Feltehetőleg az el nem égett darabkák (már amennyiben volt ilyen) az óceánban landoltak.

A NASA, szeptember 23-án hajnalban újabb közleményt adott ki az UARS várható útjáról:
“A műhold pályája 2011 szeptember 22-én, 21:30 EDT -kor (magyar idő szerint szept. 23. 3:00-kor) 175- 185 km-re volt. A légkörbe érkezés valamikor szeptember 23-án, amerikai idő szerint a kora esti órákban (magyar idő szerint az éjszakai, hajnali időszakban, EDT+6 óra) várható. Ebben az időszakban a műhold nem Észak-Amerika felett halad, de még mindig túl korai megjósolni a pontos időt és helyet.  A következő 24 és 36 órában további frissítéseket teszünk közzé.”

A jelenlegi pályája alapján itthonról valamikor péntek este 21:30 körül lehet látni, a nyugati horizonthoz közel az akkor már “igen alacsonyan” lévő műholdat. Az ezt követő órákban lép be a légkörbe, majd a megnövekedett súrlódásnak köszönhetően felizzik, majd apróbb darabokra esik, mely darabkák tovább égnek tűzijátékszerű fényjelenséget eredményezve. Ez alapján itthon nem kell tartani attól, hogy eléri a földfelszínt egy roncsdarabka. Könnyen lehet, hogy a fényjelenséget sem láthatjuk.

Ezen a linken nyomon követhetik, éppen a Föld mely pontja felett visz az útja, de a túlterheltség miatt nehezen vagy egyáltalán nem elérhető. link

Az 57. északi szélesség és az 57. déli szélesség közötti területen bárhová szóródhat a roncs darabkáiból. Azaz a Mikulás és a pingvinek biztonságban vannak.

***

A Spaceweather írása alapján egy közel kisbusz méretű NASA műhold lép ismét a Föld légkörébe a hét második felében. A legjobb becslések alapján a “belépés” valamikor szeptember 23-án következik be, de pontos helyét továbbra sem tudják meghatározni a NASA szakemberei, annak ellenére, hogy az idő csökkenésével egyre biztosabb számításaik vannak. A pontos becsapódási zónát csupán a földet érés előtt két órával tudják csak megmondani, mivel a pálya utolsó szakaszának alakulása nagyban függ attól, hogy pontosan hol és milyen pozícióban lép be az atmoszférába.

Az UARS légkörbe hatolását követően előreláthatólag nagyrészt elég, szétrobban, ami majd nagyobb fényjelenséggel jár. Valószínűleg a fénygömböt nappali órákban, szabad szemmel is meg ehet figyelni. A NASA jelentése szerint azonban előfordulhat, hogy nem ég el a teljes szerkezet és a kockázatelemzéseik szerint 26 potenciálisan  veszélyes törmelék darab szóródhat szét a robbanás helyéhez mérten 500 mérföldes körzetben. Ugyanebben az elemzésben annak az esélyét, hogy az esemény emberi sérüléssel járjon vagy áldozatot követeljen 1 a 3200-ra teszi.

Ezév szeptember 15-én, Theirry Legault űrfényképész levideózta a halálra ítélt műholdat, mikor legutóbb elhaladt Franciaország felett:

Az MTI megkérdezte Ferencz Csabát, az ELTE űrkutatási csoportjának vezetőjét is a témáról, aki elmondta, hogy csak nagyon kevés esélye van annak, hogy szárazföldre és azon belül lakott területre zuhanjon annak az amerikai műholdnak valamelyik darabja, amely a következő napokban lép be a bolygó légkörébe.

A szakértő szerint ha a viszonylag nagyméretű műhold darabkái el is találnak egy várost, mire leérnek a légkör alacsony régióiba, már annyira elégnek, hogy nem okoznak kárt.
Mint kifejtette: a Föld körül több ezer műhold van, és a hamarosan megsemmisülő, Upper Atmosphere Research Satellite (UARS) nevű tudományos műhold már hat éve kering némán a bolygó körül. A pályája csak most került olyan közel az atmoszférához, hogy – a NASA, az amerikai űrkutatási hivatal bejelentése szerint – hamarosan elég a bolygó légkörében.
Ferencz Csaba felidézte, hogy a legnagyobb ember építette tárgy, amely eddig visszatért a Föld légkörébe, a 140 tonnás Mir űrállomás volt. Ez nem égett el teljesen, néhány darabja az óceánba zuhant. A problémát az jelenti a mostani, szintén nagyméretű műholdnál, hogy míg a Mir zuhanását a szakemberek képesek voltak koordinálni, addig a műhold pályáját már nem tudják befolyásolni – fűzte hozzá.
Amit a mostani esetnél biztosan ki lehet jelenteni: a tárgy felépítése és a részeinek szerkezete azt valószínűsíti, hogy csak nagyon kicsi darabok úszhatják meg a légkörbe való belépést; esetleg az akkumulátor, az alumíniumváz vagy a nyomtatott áramkörök bizonyos alkatrészei nem égnek el teljesen – mondta.
A szakemberek hangsúlyozzák: 1 a 3200-hoz az esélye annak, hogy bárkit is megsebesítene a becsapódó részelemek valamelyike. Az űrkorszak több mint fél évszázados története alatt még nem történt olyan baleset, amelynek következtében egy földre zuhanó űreszköz darabja emberi sérülést okozott volna.
A becsapódást korábban inkább október elejére várták, de az élénk naptevékenység miatt a földi légkör kissé kiterjedtebb lett, így az előzetesen számítottnál hamarabb fékeződött le a pályafutása végét járó műhold.
A műholdat 1991 szeptemberében a Discovery űrrepülőgép szállította a világűrbe, és állította Föld körüli pályára. Az UARS 2005 decemberében fejezte be aktív működését. A műhold feladata a földi felső légkör összetételének és a Napból érkező ultraibolya és látható fénysugárzásnak, valamint az ózonrétegnek a vizsgálata volt. Éveken keresztül szolgáltatott értékes adatokat a kutatóknak.
A műhold küldetésének időtartamát a tervezők három évben adták meg, de hat műszere egészen 2005-ig működőképes maradt, így a tervezett három évből 14 év és 91 nap lett. Miután befejezte tudományos küldetését, a 600 kilométeres magasságban lévő munkapályájáról jóval alacsonyabb parkolópályára szállították le, és a végszakaszban 205-225 kilométeres magasságban kering a Föld sűrű légkörébe belépni készülő műhold.

bny \ blz

MTI 2011. szeptember 21., szerda 12:57