Drakonidák meteorraj – október első csillaghullása

Október 6-10. között figyelhető meg minden évben a Drakonidák meteorraj csillaghullása. A legtöbb hullócsillag, azaz a maximum október 8-ra esik. Nem ez az egyetlen októberi hullócsillag zápor: 19-24. között érkeznek az Orionidák.

 

Az északnyugati égbolt csillagképei és a Drakonidák radiánsa.

 

Megfigyelésükre már az esti órákban, a sötétedés beálltával megvan az esélyünk. Az általában alacsony intenzitású, a nyári csillaghullásokhoz képest sokkal kevésbé látványos Drakonida meteorraj maximuma idején átlagosan 10 meteor látható, de a viszonylag fiatal meteorraj (az 1900-as évek előtt még nem létezett) már többször lepte meg a megfigyelőket kiugróan magas hullócsillag számmal.

Az 1900-as napközelségkor, Michel Giacobini fedezte fel az üstököst. Nevét onnan kapta, hogy meteorjai a Nagy Göncöl és Kis Göncöl között található Sárkány csillagkép (Draco) felől sugároznak szét. Meteoritjait a felfedezőjéről elnevezett 21P/Giacobini-Zinner üstökös szórta szét.

Annak ellenére, hogy többnyire alacsony számú meteor kerül a légkörünkbe, több kiugró évet is feljegyeztek az elmúlt 100 évben:
Eddigi legintenzívebb éve 1933-ban volt, amikor európai megfigyelők a XX. század, sőt minden idők egyik legnagyobb meteorkitörésének lehettek szemtanúi. Az esti órákban jelentkező meteorvihar legaktívabb időszakában percenként 200-300 meteort lehetett látni, de az írországi Armagh Obszervatóriumból feljegyeztek egy olyan 5 másodperces időszakot, amikor nagyjából 100 Drakonida meteor tűnt fel az égen! A hullócsillagok többnyire halványak és lassúak voltak, de sok tűzgömböt (a Vénusznál fényesebbnek látszó meteor) is láttak.
A 6,5 évenként visszatérő üstökös 1940-ben nem okozott kitörést, 1946-ban viszont ismét jelentkezett a meteorraj, ekkor az észak-amerikai megfigyelők számoltak be 50-60 meteor/perces kitörésről. Az ezt követő években viszont jelentősen csökkent az intenzitása.

A 2000-es évek is hoztak már kiugró Drakonida záport: 2011-ben, európai észlelők 600 meteor/ óra intenzitásról számoltak be.

Időjárási fotópályázat – 2021-es naptár (WMO)

A Meteorológiai Világszervezet 2021-es online naptárába, a szervezet által meghirdetett fotópályázaton nyertes képek kerülnek.

Az idei pályázat témája megegyezik a 2021-es Meteorológiai Világnap témájával: “Az óceánok, éghajlatunk és időjárásunk”.

A szervezet közleménye szerint a pályázatra több, mint 1.100 pályamű érkezett be a világ minden tájáról. Mivel a szervezet fennállásának 70. évfordulóját ünnepli, kiválasztottak 70 fényképet, melyeket közzétettek a Facebook és Instagram felületeiken, hogy a téma iránt érdeklődők is részt vehessenek a pályázat elbírálásában. A közösségi szavazatokat október 31-ig várják, majd az eredményt alapul véve szakmai zsűri dönti el, hogy melyik az a 13 fénykép, ami bekerül a 2021-es online naptárba.

A Facebookon megjelenő poszt és a versenyben lévő fotók:

Koronavírus és az időjárás

(2020.03.25.) Mivel az eddig megszokott életünket gyökerestől megváltoztató, világjárványt okozó coronavírus (covid-19) jelenlegi változata még nincs 1 éves, biztosan nem tudhatjuk, hogy miként reagál az időjárás változására. Kutatók számos tanulmányt adtak már közzé az elkövetkező hónapok lehetséges forgatókönyveiről, de ezek gyakran ellentmondanak egymásnak.

Mára sajnos egyértelműen világszerte okoz megbetegedéseket és szedi áldozatait a covid-19 vírus. A baltimore-i Johns Hopkins Egyetem szakemberi által készített Covid-19 térképen nyomon követhető az Egészségügyi Világszervezet és egyéb egészségügyi szervezetek által közzétett adatok alapján az igazolt megbetegedések száma:

Részletek a térkép adatairól itt találhatók: Johns Hopkins University – Coronavírus térkép GYIK
További adatok és a térkép forrása: Johns Hopkins University – Coronavírus térkép

Egy, a Marylandi Egyetem és a Teheráni Orvostudományi Egyetem kutatócsoportja által, még március elején közzétett tanulmányban az  időjárási és a megbetegedési adatok modellezésével meghatározták azokat a régiókat, amelyekben nagyobb a valószínűsége a vírusfertőzés jelentős elterjedésének.

A tanulmány azt állítja, hogy a koronavírus – a tanulmány készítésekor elérhető adatok alapján – a leghatékonyabban azokban a régiókban terjedt, ahol az átlaghőmérséklet +5 és +11 C fok között volt, az átlagos páratartalom pedig 50 és 80 % között mozgott. Ezen hőmérsékletek és páratartalom alapján a szerzők arra következtettek, hogy márciusban a covid-19 vírus által leginkább veszélyeztetett területek a járvány kiindulási pontjától északra fekvő területek, mely térségbe beletartozhat: “Mandzsuria, Közép-Ázsia, Kelet-Európa, Közép-Európa, a Brit-szigetek, az Egyesült Államok északkeleti és középnyugati része, valamint Brit Columbia.” A szerzők hozzáfűzik, hogy a vírus alacsonyabb szinten, de elterjedhet a trópusi régiókban is. Illetve, hogy a nyári időszakban valószínűsíthetően lelassul, de késő ősszel ismét felgyorsulhat a terjedése.

A kezdetben megjelenő optimistább szakértői meglátás alapján bízni lehetett abban, hogy az új vírus, az influenza vírusokhoz hasonlóan majd elgyengül a meleg időjárás beköszöntével. A korábbi koronavírusok okozta járványokban megfigyelhető szezonalitás tapasztalatai is ezt sugallták. Azonban a friss tapasztalatok már pesszimistább képet festenek. Egyre több adat lát napvilágot, mely szerint a hőmérséklet emelkedése nem befolyásolja olyan mértékben a vírus terjedési képességét, mint várták.

A fenti térképen is látható, hogy a jelenleg meleg időjárású területeken (déli félteke) is egyre több fertőzés bekövetkezését igazolták.

Azonban mind a karantén/szociális távolságtartás, mind a nyári félévben erősödő immunrendszer, illetve annak ténye, hogy időközben egyre többen esnek át/gyógyulnak fel a vírus okozta betegségből az irányba hat, hogy a járvány fokozatosan elgyengülhet a nyári időszakra. Az még nagyon kérdéses, számos, egyenlőre nem ismeret részlettől függ, hogy a tanulmányban említett 2. hullám miként viselkedik majd.

 

 Források:

A Marylandi Egyetem és a Teheráni Orvostudományi Egyetem kutatócsoportjának tanulmánya

https://nymag.com/intelligencer/2020/03/why-experts-doubt-warm-weather-will-slow-coronavirus-spread.html

https://edition.cnn.com/2020/03/12/asia/coronavirus-flu-weather-temperature-intl-hnk/index.html

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2863430/

https://www.health24.com/Medical/Infectious-diseases/Coronavirus/will-warmer-weather-really-help-deter-the-coronavirus-20200313

Ambrosia, Artemisia és egyéb ellenségek

TUDTA… ?

…, hogy a fekete üröm ugyanolyan allergia kiváltó, mint a parlagfű? És vajon mitől érzékenyebb a városi, mint a vidéken élő ember a virágporra? No és, hogy mitől tüsszög, ha kap egy szép sárga virágcsokrot a vázába? A lenti írásból más is kiderül.

Galenus híres római orvos már i.sz. 120-ban leírta, hogy vannak akik a „virágoktól tüsszögési rohamokat kapnak”. A XX. század elejéig mégsem derült ki sokkal több ennél, csak a tapasztalatok sokasodtak.

Kiderült pl., hogy a virágpor allergia nagy számban először tavasszal jelentkezik, amikor kaszálnak. Miután a tünetek leginkább a megfázáshoz hasonlítanak, az amerikaiak elnevezték szénaláznak, de gyorsan kiderült, hogy a panaszoknak nincs sok közük a szénához és nem is lázas állapot. A leginkább a pollen allergia, vagy pollenózis elnevezést használja a tudományág. A kezelés alapelveként pedig a túlérzékenység csökkentését, az ún.  deszenzibilizálást követik.

A vágy örök, hogy az ember és a természet egymással harmóniában létezzen, néha mégis úgy tűnik, mintha érdekeink összeegyeztethetetlenek lennének. Hol mi károsítjuk a természetet (erdők kivágása, talajok, vizek elszennyezése, felszíni bányaművelések stb.) hol mi szenvedünk a természettől (lásd pl. pusztító viharok, árvizek, tengerhullámok…), de olykor az apró, szemmel nem is látható virágporszemek is komoly problémát tudnak okozni.A probléma megoldására, virágpor-érzékenység esetében két lehetőség látszik: vagy a szervezet felejti el a túlérzékenységet és reagál gyengébben, vagy a bejutó pollenek számát próbáljuk csökkenteni. Melyikre van nagyobb esély? És mi történik egyik, vagy másik esetben?

A virágpollen miatt sokan panaszkodnak szénanáthára, allergiára, miközben a virágpor nélkül nehezen képzelhető el az élet. A bő pollentermelés nélkülözhetetlen a megporzás és így a magképzés, a növények szaporodása és így a jó termés alapfeltétele.

Miért?

Az allergia az emberi szervezet túlérzékenységi reakciója, testidegen anyagok, pl. pollenfehérje bejutásakor.

Az allergiás emberek szervezete rosszul ismeri fel támadóját és a kelleténél hevesebben védekezik. A szervezet védekező mechanizmusa, azaz az immunrendszer feladata, hogy az idegen anyagok bejutását megakadályozza vagy a bejutottakat megsemmisítse. Ez a védekező rendszer szervezetünk számára alapvető, nélkülözhetetlen, az allergiások számára azonban törvényszerűen sok kellemetlenséget is okoz.

Igen érdekes kutatási eredmény, hogy a pollen allergiában szenvedők kb. 90 %-a szellemi foglalkozású, városban élő ember. Valószínű ok, hogy a vidéken élők gyermekkoruk óta, rendszeresen találkoznak a virágporok tömegével, így a rendszeres hatás révén „természetes védettség” alakul ki náluk.

A termés, azaz a lakosság táplálékának biztosításához nélkülözhetetlen virágpor maga nem tehet róla, hogy egyre nagyobb számban vannak, akik képtelenek elődeik alkalmazkodásához. A virágporszem maga ártatlan abban, hogy egyre többen lesznek saját immunrendszerük kiszolgáltatottjai. Bizonyíték, hogy az emberiség nagy része gond nélkül élt és él még ma is virágporszemekkel teli levegőben.

A virágporokat vizsgáló kutatók, a palinológusok szerint a tudatos családtervezéskor érthető lenne, ha két allergiás ember nem kötne házasságot, hiszen a virágpor-érzékenység hajlama öröklődhet. A párválasztásnál ez azonban igen ritkán szempont. Egy 1986-ban készült tanulmány ajánlása szerint a pollenallergiás szülők legalább a családtervezésnél figyeljenek rá, hogy újszülöttjük legalább pollenmentes évszakban, télen szülessen, hiszen az utód 80 %-os valószínűséggel örökölheti a túlérzékenységet.

Mitől?

Ön gondol például a szénanátha kockázatára, amikor idegen tájakról származó dísznövényeket ültet a kertbe, balkonra? Honnan ismeri meg az ország lakossága az allergiát okozó fontosabb növényfajokat? A legtöbb embernek problémát okozó, késő nyáron virágzó parlagfű (Ambrosia) pl. Észak-Amerikában őshonos. Onnan került Európába, majd hazánkba is.

Azt tudta a tisztelt Olvasó, hogy egy másik szintén országszerte elterjedt, tömegesen növő gyomnövény, a fekete üröm (Artemisia vulgaris), teljesen hasonló tüneteket vált ki, mint a parlagfű, illetve, hogy aki a parlagfű virágpollenjére érzékeny, az a fekete ürömére is és fordítva?

Mégis mindenütt csak a parlagfűről beszélnek. Ön szerint ennek mi lehet az oka? Holott a fekete üröm a legerősebb allergiakeltők élcsapatába tartozik a parlagfű párjaként.

Hazánkban kilenc őshonos ürömfaj él, mindegyik virágpora allergia keltő, de legtöbb gondot az úton-útfélen magas bozóttá növő közönséges vagy fekete üröm okozza. A néha akár 2 méter magas gyom – a parlagfűvel együtt – júliustól októberig virágzik.

Észak-Európában a nyír (Betula pendula) mellett a fekete ürmöt tartják számon, mint a legfontosabb késő nyári pollinózis kiváltót. Rendszeresen irtják mindenütt, de különösen a játszóterek, parkok környékén, ahol a legveszélyeztetettebbek, a gyerekek, az idősek és a betegek gyakran megfordulnak.

Azt tudta, hogy egy ajándékba kapott, vázába tett virágcsokor is lehet a súlyos allergia kiváltója? Bekerül a lakásba és csukott ajtó mögött is erős rohamot tapasztal az érzékeny lakó, aki nem is tudja, mi tört rá.

A vizes élőhelyek, árokpartok, ligeterdők, árterek, zsombékosok igen elterjedt természetes növénye a hosszú szőrös száron összetett sárga virágaival feltűnő, sőt a virágüzletek kínálatában is jelen lévő kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) is nagyon hasonló allergiakeltő, mint a fekete üröm, vagy a parlagfű. Ugyancsak júliustól októberig virágzik. Ez a növény is Észak-Amerikában őshonos, onnan hozták Európába dísznövényként, azóta „kivadult” ez a gyorsan és akár 2 méterre is megnövő évelő. Gondozatlan kertekben, parkokban is jól megél.

Egyébként, mint annyi minden, ez a szép növény is van akinek segítőtárs. Az észak-amerikai indiánok többféle gyógyászati célra is használták a kanadai aranyvesszőt. Teáját Brit Kolumbia egyes vidékein rendszeresen fogyasztják influenza megelőzésére, a gyermekek lázának csillapítására, hasmenések megállítására, sebek, ekcéma kezelésére is használják. Akinek segít, nyilván nem allergiás.

Hallott róla, hogy a házak udvaraira telepített csillagpázsit (Cynodon dactylon) gyakran okoz allergiát?

Lám, nem csak a szél, természetesen az ember is hurcolja az allergiát okozó növényeket.

Minél gyorsabban és minél több allergén szűrődik ki a virágporszemből, annál hevesebb az allergiás tünet. Míg egy másik erősen allergén nyírpollenből 1 perctől 10 óráig tartó idő alatt diffundálnak ki az allergiakeltők, addig a parlagfű esetében ehhez csupán másodpercek is elegendőek.

Azt gondolta volna, hogy egyetlen parlagfű akár 8 milliárd virágporszemet is képes magából kibocsátani?

Valami vigasztaló:

A Föld mintegy negyedmillió virágos növényfajából alig egy ezrelék okoz allergiát. Azok sem élnek mindenfelé és nem mindegyikre vagyunk egyformán érzékenyek. Jelenleg összesen alig 200 fontosabb allergént ismer a tudomány. Ezek közül sem mind terjedt el tömegesen, nem széllel terjed és nem mind tartalmaz túlérzékenységet kiváltó allergén anyagokat.

Találtak azonban már virágporszemet 5 km magasan és 150 km távol a partoktól a tenger felett is, vagy például a tenger felett 50 km-re a parttól csak 25 %-kal volt kevesebb virágporszem, mint a part feletti levegőben.

Mit tehetünk?

Sok pályázati közpénz kerül parlagfű-egyesületekhez. Különös, hogy fekete üröm egyesületek nincsenek, pedig a két gyom teljesen egyformán allergia kiváltó.

Manapság a parlagfű egyesületek jó szándékú, ám nyilván súlyosan tájékozatlan önkéntesei mutogatják a televíziókban a szabad kézzel megmarkolt gyomnövényt, holott nekik kellene jó-példát mutatni, kizárólag kesztyűs kézzel hozzáérni, mivel a növény minden részében, a zöld szárában, leveleiben is erősen allergia kiváltó hatású. Azaz, aki eddig nem volt rá túlérzékeny, előfordulhat, hogy éppen a szabad kézzel történő tapogatástól, szaggatástól válik későbbiekben allergiássá. Ennek igen súlyos változata, amikor gyerekekkel szedették, hogy 100 szálért egy sorsjegyet kapjanak cserébe és ezzel mindjárt egy maradandó allergia hajlamot is. Fontos a jó szándék, de elengedhetetlen a bölcs tájékozódás a parlagfű ellen küzdő szervezeteknél, egyéneknél, a gyomnövény kiirtásán fáradozó önkormányzatoknál egyaránt. Nem véletlen, hogy fejlett, tanult helyeken kizárólag védőruhában, védőkesztyűben, szájmaszkban, gépi kaszával irtják ezt az allergia keltő gyomot. Ezért lenne egészségre ártalmatlanabb és olcsóbb még időben, apró gyomnövényként lekaszálni, amikor még nem ontja magából a polleneket. De fontos tudni, egyszer nem elég! A zöld növény képes méreteiben is alkalmazkodni. A töve felett lenyesett gyom a talaj felett rövidesen akár 1-2 centire is képes új virágzó mini-hajtásokat hozni.

Gondolta volna, hogy ha csak egyetlen év pollentermését egy 100 x 100 méteres alapú piramisba hurcolnánk, akkor kb. 50 emelet magas építményt kapnánk?

Amikor megered az eső, az érzékenyek fellélegeznek. A csapadék kimossa a pollent a levegőből, de gondolta volna, hogy nem mindegy milyen az eső és mekkora a virágpor koncentráció? A tartós, csendes, apró szemű eső megtisztítja a levegőt, míg a gyors, heves, nagy szemű zivatar csak részben segít. Megfigyelt tény, hogy már 1 mm csapadék (négyzetméterenként 1 l) kimosta a parlagfűpollen 99 %-át, amikor az esőcsepp átmérője kisebb volt, mint 0.2 mm. Ha az esőcsepp 4 mm átmérőjű, ugyancsak 1 mm csapadék csak a virágporszemek 25 %-át távolítja el.

***

Számtalan még az érdekesség e témában is, de vajon érdekli-e mindez Önt is, folytassuk?

Hálás köszönetem fejezem ki Dr. Járainé Dr. Komlódi Magda nemzetközileg elismert szaktudósnak, a téma hazai szakírójának, felkarolójának, a lakosság rendszeres, pontos tájékoztatásának szorgalmazójának, aki ebben az úttörő igyekezetében a „kezdetekkor” együttműködésre kérte fel Aigner Szilárd vezető meteorológust. Közös munkájuk eredményeként elindult Magyarországon az időjárásfüggő pollen-előrejelzés. Öröm, hogy magam is részt vállalhattam benne.

Az aktuális pollenmérési adatokat Pollen oldalunkon, illetve az Országos Közegészségügyi Intézet oldalán nézhetik meg.

Pártai Lucia

Talaj közeli ózon – a nyári légszennyező

Az, ami a sztratoszférában hasznos és fontos a talaj közelében kifejezetten veszélyes!

Sokszor hallunk a Földet körülvevő ózonréteg emberi élet számára elengedhetetlen jótékony hatásáról (kiszűri a napból érkező káros UV sugárzás egy részét), illetve az ózonpajzs vastagságának, összefüggő felületének változásairól. Épp ezért meglepő lehet, hogy egészségre káros hatására adnak ki figyelmeztetést.

Pedig a talaj közeli ózon (troposzférikus ózon) a nyári időszak egyik legfőbb légszennyező anyaga. Magas koncentráció esetén nem csak az ember, hanem az állatok is szemirritációt, légzési problémákat tapasztalhatnak.

 
A magas talaj közeli ózon koncentráció:

  • a tüdőkapacitás csökkenését okozhatja;
  • gyengítheti a baktérium- és vírusfertőzésekkel szembeni ellenállóképességet;
  • súlyosbítja a krónikus betegségeket, elsősorban a hörghurutot és az asztmát;
  • súlyosbítja a pollenallergiát, és a légzőszervek gyulladását is kiválthatja;
  • csökkenti a fizikai teljesítőképességet;
  • növelheti a rákos megbetegedések kialakulásának esélyét (állatkísérletek igazolták, emberre még nem bizonyítitták).

A növények is megsínylik a magas talaj közeli ózon koncentrációt. Kísérletek során kimutatták, hogy az ózon közvetlenül árt a növényeknek, oxidálja, pusztítja a zöld leveleiket, virágaikat, gátolja a fotoszintézist és a gyökérlégzést is, ami végezetül akár a növény pusztulásához is vezethet.

 

Határértékek

Jellemző ózonkoncentráció:

  • tiszta, trópusi levegőben 15 ppb (30 mg/m 3 ) körüli ;
  • közép-európai vidéki levegőben a nappali középérték 40 ppb körül mozog;
  • ózonnal szennyezett nagyvárosi levegőben nem ritka a 100 ppb körüli érték sem.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) iránymutatást adott ki az egyes légszennyező anyagok egészségi kockázatot jelentő szintjeiről.
Ez alapján, 8 órás átlagérték esetén az a legalacsonyabb biztos szint, ahol már előfordulhatnak káros következmények 60 ppb. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ez nem jelent kellő biztonsági ráhagyást a legérzékenyebb embereket érő bizonyos fajta akut káros hatások esetére.
A Svéd Környezeti Orvostudományi Intézet 1 órás értékként 40 ppb koncentrációt javasol, mint az emberi szervezet ózonterhelésének megengedett legfelső határa.
A környezeti orvostudomány sok szakértője azon a véleményen van, hogy a káros hatás legalacsonyabb küszöbértékének megállapítására — kockázatmentes ózonszint formájában — még nem áll rendelkezésre kellő kutatási anyag, információ.




Honnan származik a megnövekedett ózon koncentráció?

Az ózon kékes színű, jellegzetes szagú, nagyon mérgező gáz. A szagára jellemző, hogy még 500 ezerszeres hígításban is érezhető.

A talaj közeli koncentráció mértéke kisebb részben a magasból, azaz a sztratoszférából származik, de a jelentősebb hányada helyben képződik. Nem közvetlen szennyezés útján keletkezik, azaz nem közvetlenül ózonként kerül a levegőbe, hanem fotokémiai folyamat során keletkezik, és elsősorban a belső égésű motorral hajtott gépkocsik, a fűtés és tüzelés során keletkező nitrogén-monoxid (NO) kibocsátásához köthető.

Keletkezéséhez több tényező is szükséges:

  • a szennyezőanyag kibocsátása (nitrogén-monoxid és szerves gyökök);
  • napsütés.

A nitrogén-monoxid a légkörben található ún. szerves gyökök jelenlétében oxidálódik és nitrogén-dioxid jön létre (NO2). A nitrogén-dioxid aztán a nap sugárzásának hatására elbomlik nitrogén-monoxiddá (NO) és atomos oxigénné (O). Az így keletkezett atomos oxigén pedig a légkörben található oxigén (O2) molekulákkal egyesül ve alakul ózonná (O3).

 

A Lélegzet.hu cikkében részletesebben is olvashatnak a témáról: A talajközeli ózon és hatása

Forrás: Lélegzet.hu

Tanácsok hőség esetére várandós anyukáknak, kisgyermekes szülőknek

A nyári kánikula mindenki számára olyan időjárási környezetet teremt, mintha mediterrán, vagy szubtrópusi, trópusi vidékre utazna! Ezért életmódunkat ehhez kell igazítanunk, hogy csökkentsük a kellemetlen közérzetet, elkerüljük a rosszullétet, egészségre veszélyes, károsító hatásokat. Különösen érzékenyek és védelemre szorulnak ilyenkor a várandós és szoptató anyák és a csecsemőik.

A magas hőmérséklet fokozott védekezésre készteti a szervezetet, hogy hőegyensúlyunkat megtartsuk: izzadunk, ezáltal folyadékot veszítünk, fokozódik a szomjúságérzetünk, szaporábbá válhat szívverésünk, légzésünk. Vérellátásunk romlik az erek kitágulása miatt, amit szédülés, gyengeségérzés, fáradékonyság jelez. Komolyabb esetben fejfájás, esetleg légszomj vagy remegés, ájulásérzés léphet fel. A legfontosabb, hogy előzzük meg a túlhevülést és folyadékvesztést!

A túlhevülés megelőzése:

Lehetőleg ne tartózkodjunk a szabadban 10.00 és 16.00 óra között. Ha mégis elkerülhetetlen, akkor keressünk árnyas, szellős helyet pl. park, kert, kerüljük a zsúfolt tereket. A lakásban legalább a pihenésre használt helyiséget sötétítsük el függönnyel, jobb, ha nappal zárjuk az ablakokat. A klímaberendezésre sokan érzékenyek – különösen vigyázni kell a csecsemőkre. A készülékeket ezért mértékkel használjuk, a külső hőmérsékletnél csak 4-5°C-kal alacsonyabbra beállítva. Hűtsük, frissítsük a testünket, a gyermekek testét naponta többször is nedves törléssel, esetleg lemosással, zuhannyal. Nedvesítsük be nyugodtan hajunkat, gyerekeknél bátran vizezzük be az arcukat és a hajukat is. Így a hűtést 30%-kal növelhetjük.

Öltözködés:

Öltözetünk legyen szellős, természetes anyagú, laza, világos, takarja a bőrfelületet! Védjük a fejünket, szemünket, bőrünket! Viseljünk világos, szellős kalapot, kendőt – lehetőleg szemellenzőset, vagy használjunk napernyőt. Különösen igaz ez a csecsemőkre, kisdedekre, akik kevés hajuk és a vékony koponyacsontok miatt fokozott veszélynek vannak kitéve!

Napozás, strandolás, mozgás:

Semmiképpen ne napozzunk, vagy napoztassuk a gyermekeket 10.00 és 16.00 óra között. Várandós anyák óvják a magzatot is az erős sugárzástól, napozáskor fedjék le a hasukon a méh területét!

Táplálkozás, folyadékfogyasztás:

Az izzadással távozó folyadékot, ásványi sókat pótolni kell. Az étkezésben részesítsük előnyben a könnyű életeket, salátákat gyümölcsöket. Folyadékpótlásra legjobb a víz, de mindenképpen javasoljuk, hogy alkohol- cukor- és szénsavmentes italokat fogyasszanak. A melegben kellemes üdítő a langyos citromos tea. Nem kell megijedni, ha a gyerekek étvágya csökken a melegben, fontos, hogy folyadékot bőségesen fogyasszanak. (Onnan tudhatjuk biztosan, hogy elegendő folyadékot fogyasztottunk, hogy bőséges szalmasárga vizeletet ürítünk.) Babáknál a pelenkának 2-3 óránként nedvesednie kell. Kiemelt figyelmet kell fordítani a szoptatós anyákra, mivel ők a szoptatással biztosítják a gyermekük folyadékigényét is.

Ha betartjuk a leírt jó tanácsokat – egyéni érzékenységtől, adottságoktól függően –, akkor is felléphetnek kellemetlen tünetek, komolyabb panaszok vagy lehetünk tanácstalanok. Nagyon fontos, hogy ilyenkor a kismama, szoptatós anyuka kérdéseit, panaszait beszélje meg saját, illetve a gyermeke háziorvosával, házi gyermekorvosával, védőnőjével!

Országos Gyermekegészségügyi Intézet

ÁNTSZ OTH Kommunikációs Főosztály

Búcsúzunk a NEOWISE üstököstől

Július 23-án van a Földhöz legközelebb a NEOWISE (C/2020 F3) üstökös, melyet az elmúlt hetekben szabad szemmel is meg lehetett figyelni az északi égbolton.

Ha a felhőzet is megengedi, július 23-án este lehet még esélyünk a NEOWISE üstökös megfigyelésére szabad szemmel. Ekkor lesz ugyanis a legközelebb a Földhöz: potom 0.63 AU, azaz 103 millió km választ majd el tőle minket.

A NASA animációja az üstökös útjáról 2020 májusa és 2020 decembere között. (mozgatás, nagyítás)

Ezt követően egyre távolodik mind a Naptól, mind a Földtől, így gyorsan halványodik, láthatósága egyre romlik. Az üstökös pályája 6800 év múlva kerül ismét látható közelségbe a Földhöz, így ez egy most vagy soha alkalom.

 

HOL keressem?

Ha ma felnézünk az égre, ÉNY felé kell keresni a Nagy Medve, vagy más néven Göncölszekér csillagképet. Ezt szinte mindenki megtalálja/ismeri. Ehhez viszonyítva már könnyen megtalálhatjuk az üstökös helyét:

Az égbolt 2020 július 23-án, napnyugta után, ÉÉNY felé nézve.

 




 

Már a hónap elejétől megfigyelhető volt az üstökös. Kezdetben inkább távcső segítségével és csak a hajnali égbolton, ÉK irányban. Ekkor a megfigyelést még nagyban nehezítette a  felkelő Nap fénye. Kb. a hónap közepétől (július 12.) már nem csak a hajnali égbolton, hanem napnyugtától-hajnalig láthatóvá vált az északi égbolton , a horizonttól kb. 10-15 fokos magasságban. Hajnalonként inkább ÉK felé, esténként ÉNY felé találhattuk. (Valójában egész nap a horizont felett maradt, de a Nap fénye a nappali órákban elnyomta az üstökös fényét.)

A Majzik Lionel magyar asztrofotós által készített ábrákon jól  látható, hogy a hónap során, napról-napra milyen utat járt be az üstökös a hajnali és az esti égbolton .

Július 4-23-ig HAJNALONKÉNT:

illetve július 12-től, ESTÉNKÉNT:

Olvasónk, Lampért Gábor fotója az égi vándorról, melyen jól érzékelhető, hogy szabad szemmel milyen méretű volt a látvány:

Pápa: Fájdalmas Anya-Kálvária templom a Neowise üstökössel

 

Éjszakai világító felhők

Varázslatos látványt nyújtanak a nyári alkonyati, illetve hajnali égbolton megfigyelhető éjszakai világító felhők vagy más néven NLC-k (noctilucent clouds, NLC).

De mégis mikor és hol, hogyan keletkeznek?

A leggyakrabban a nyári napforduló idején, június végén, július elején, szürkületkor vagy pirkadatkor megfigyelhető jelenség nevét onnan kapta, hogy a felhőktől általában megszokott fehér-szürke közötti színárnyalatok helyett ezek a felhők fehéres-kékes, hátterüknél fényesebb, világító színben pompáznak.

Különlegességük abból ered, hogy ezek a felhők nem a felhőövnek is nevezett alsó légkörben (troposzféra), hanem a 80–90 kilométeres magasságban található mezoszféra felső határán (mezopauza) keletkeznek. A mezoszférában, a magasság növekedésével csökken a hőmérséklet, a légkörben a legalacsonyabb hőmérséklet a mezoszféra tetején van, -100 oC alá is süllyedhet. A jelenség kialakulásának feltétele, hogy a mezoszférába víz kerüljön, ami hétköznapi körülmények között nem jellemző. Egy erőteljesebb vulkánkitörés azonban már eredményezheti a vízgőz és egyéb vulkanikus gázok magas légkörbe jutását, illetve emberi tevékenység is juttathat vízgőzt a mezoszférába: pl. űrkutatási programok, műhold felbocsájtások során, a mezoszférán áthaladó rakéták hajtóművéből, égési melléktermékként. Épp emiatt az NLC megjelenése, mérőeszköz nélkül is jelezheti számunkra, hogy valamilyen változás történt a felső légkörben

A mezopauzán jellemző -100 oC alatti hőmérsékleten igen kevés vízgőz is telítettség közeli állapotot eredményezhet, azaz a víztartalom kicsapódik és azonnal megfagyva jégkristályokból álló, fátyolcsík-szerű felhőt képez. Az ilyen felhőket szürkületkor, az épp látóhatár (horizont) alá bukó lenyugvó nap, vagy épp ellenkezőleg, pirkadatkor a látóhatárt még el nem érő felkelő nap sugarai, alulról megvilágítják, így úgy tűnik, mintha maga a felhő világítana a sötét égbolton.




 

Az „Eumet” fotó csoport -ba bámulatos fotókat töltöttek fel a csoporttagok:

 

Forrás: Légköroptika

Szabad szemmel látható üstökös

Már szabad szemmel is megfigyelhető a hajnali égbolton a NEOWISE (C/2020 F3) üstökös.

A számítások szerint a Földhöz július 23-án kerül legközelebb az üstökös, tehát addig napról-napra javul a láthatósága, természetesen amennyiben  tiszta az égbolt felettünk, azaz a felhőzet nem zavarja a megfigyelést.
A hónap első felében külön emelte a látvány varázsát, hogy igen intenzív volt hajnalonként az ún. éjszakai világító felhők jelenléte.

Fotó: Šime Barešić / Otrow Photography, Horvátország 2020.07.08.

Ahogy az üstökös közeledik hozzánk, július 12-23. között már nem csak a hajnali égbolton, hanem napnyugtától-hajnalig láthatóvá válik az északi égbolton, a horizonttól kb. 10-15 fokos magasságban. (Valójában egész nap a horizont felett marad 5-10 fokos magasságban, de a Nap fénye a nappali órákban elnyomja az üstökös fényét.)






 

A Majzik Lionel magyar asztrofotós által készített ábrán jól  látható, hogy merre érdemes kémlelni az északi égboltot az üstököst keresve

július 23-ig HAJNALONKÉNT:

illetve július 12-től, ESTÉNKÉNT:

 

Az üstököst naponta megörökítő fotókat Majzik Lionel Facebook oldalán tekinthetik meg:

 

Forrás: Csillagászat.hu ; Lionel Majzik asztrofotós

 

 

Villám idény

Az elmúlt napokban, hetekben számos villámlással kísért zivatar kialakult hazánkban. Villámlással járó viharokra Magyarországon elsősorban május közepétől Augusztus végéig kell számítani, de az éghajlat változás egyik velejárójaként egyre gyakoribbak a “villám idényen” kívül eső, áprilisi vagy épp szeptemberi viharok is. A villámlás komoly veszélyforrás: fontos ügyelni az időjárási jelenség okozta károk és sérülések megelőzésére.

Hoffmann Ferenc - ViharMagyarországon évente 20-40 embert ér villámcsapás, amelyek többsége nyílt területen következik be. Mivel a villámok a legkisebb ellenállású utat követik, így az élő szervezetek alacsony villamos ellenállásuk miatt potenciális veszélynek vannak kitéve. Egy kisebb villámcsapás által okozott áramütés is azonnali szívleálláshoz, halálhoz vezethet.
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság ajánlásában azt tanácsolják, hogy villámláskor senki se maradjon nyílt területen, ehelyett autóba vagy épületbe húzódjanak be vihar idején. Ha ez nem megoldható, akkor se tartózkodjon senki vízben, hegytetőn, illetve magányos vagy erdőszéli fa közelében.
Mint írják, a természeti jelenség ellen elsősorban technikai eszközökkel lehet védekezni. Az épületekben szakszerűen kiépített villámvédelem, vagyis a villámhárító és a túlfeszültség-védelmi rendszer nagyfokú biztonságot nyújt a villámok közvetlen és közvetett hatásaival szemben – teszik hozzá.

A villámcsapás veszélyei az emberi test számára:

A közvetlen villámcsapás leggyakrabban olyan személyeket ér, akik exponált, azaz nyílt területen, helyen tartózkodnak, mint például:
• hegytetőn, hegygerincen,
• sík, szabad terepen,
• nagyobb vízfelületen.

Ilyenkor az ember a villámhárító szerepét tölti be és magához vonzza a villámot. A közvetlen villámcsapás rendszerint halálos.

Az áramnak a testre gyakorolt hatása, a sérülés súlyossága függ az érintett testrésztől. Az egyik kéztől a szíven keresztül a másik kézig, vagy a fejtől a hátgerincen át a lábig átfutó, viszonylag gyenge áramütés lényegesen veszélyesebb, mint az egyik lábtól a medencéig, vagy a kéztől a vállig áthaladó, lényegesen erősebb áramütés.

Komoly veszélyt jelentenek még a közelben becsapott villám földáramai is.
Ha a villám a föld felszínét éri, az áram „megkeresi” a legkedvezőbb utat. Ezt a terepen nem mindig lehet könnyen megállapítani. Szilárd, nedves talajon rendszerint a felszínen fut végig úgy, hogy a rövid mélyedéseken inkább átugrik, és nem követi a talaj felszínét. Ha az emberi test képez hidat két ilyen pont között, akkor az áram átfut rajta.

Az emberi testen átfutó árammennyiség függ:

  • a felszínen áthaladó teljes áramerősségtől,
  • a testnek a felszíntől való szigetelésétől (bőr, ruházat, egyéb anyagok),
  • az érintkezési pontok távolságától (a távolsággal együtt növekszik a hatás).

A nedvesség a bőr ellenállását annak huszad részére csökkentheti (a száraz bőrfelület ellenállása kéztől kézig 100.000 Ohm, a nedves bőré 5.000 Ohm, vagy még kevesebb).

Teendők a villámcsapás elkerülése érdekében:

  • Kerüljük az exponált, azaz nyílt, tereptárgyaktól és domborzati eltérésektől mentes helyeket, például a hegycsúcsokat, hegygerinceket, vagy a szabad, sík területeket (villámhárítóként működnek).
  • Kerüljük a nedves talajt, patakokat, vízeséseket és azonnal hagyjuk el a vízfelületeket.
  • Kerüljük a kőomlás veszélyes csurgókat, szakadékokat.
  • Ha gépkocsi áll a rendelkezésünkre, használjuk Faraday kalitkaként (az ablakokat zárjuk be, ne érintsük meg a fémrészeket) ez nyújtja a legnagyobb védelmet. Villámcsapás esetén a áram a jó vezetőképességű fém alkatrészeken fut végig, az utastér biztonságos.
  • Kerüljük a kiugró sziklákat, magukban álló nagy sziklákat, kis odúkat és barlangokat.
  • Csak akkor bújjunk mélyedésbe, ha az legalább 1,5 méter mély.
  • Csak akkor keressünk védelmet barlangban, ha abban a bejárattól, a tetőtől és a falaktól legalább 1,5 méter távolságra lehetünk.
  • Használjuk ki a fal által nyújtott védőzónát. A fal magassága legyen legalább a testhossz nyolcszorosa, a faltól való távolság pedig legalább egy testhossz.
  • Guggoljunk le (zárt lábakkal és térdekkel hogy csak egy ponton érintkezzünk a környezettel), lehetőség szerint 10-30 cm vastag szigetelőréteget téve a talpunk alá (ruha, esőköpeny, száraz kő).
  • Ha rendelkezésünkre áll alumínium mentőfólia, terítsük testünkre úgy, hogy az a talajjal ne érintkezzen. Kisegítő (gyenge) Faraday-kalitkaként működik.

Az emberi test elektromos ellenállása csekélyebb és felülete nagyobb, mint a fémből készült felszerelési és használati tárgyainké, így a villámhárító hatása nagyobb. Ezért nem szükséges megválnunk fémtárgyainktól, amelyek rendszerint fontos használati eszközök.

A villám nemcsak a földön álló tárgyakba csaphat be. A villámcsapások többsége nem is éri el a földfelszínt, hanem a légkörben játszódik le. Két tárgy között akkor üt át a villám, ha elektromos potenciáljuk különböző, mert a feszültség (potenciálkülönbség) miatt energia szabadul fel, ha a tárgyak között elektromos áram „közlekedik”.

Repülőgépet érő villámcsapások:

via GIPHY

Abból, hogy a repülőgép elektromos potenciálja jelentősen eltér a környezete potenciáljától, nagy baj származhatna. A gép előbb-utóbb találkozik valamivel, ami elektromos töltést cserél vele, s ez katasztrofális következményekkel járhat. A repülőgép elektromos potenciálját tehát a környezete potenciáljához hasonló értéken kell tartani. Ezért vannak a szárnyak végén hegyes fémtüskék, amelyek a koronakisülés nevű jelenséget használják fel arra, hogy a nemkívánatos elektromos töltéseket a repülőgép mögé, a levegőbe „szórják szét”. Minden „kóbor” töltés, amelyet a repülő a levegőhöz súrlódva, vagy a felhők mellett elhaladva felvesz, gyorsan a levegőbe kerül, így a gép elektromos potenciálja nem tér el jelentősen a környezete potenciáljától, és a repülő nem válik a villámcsapások célpontjává.
Kedvezőtlen esetben a repülőgépet is érheti villámcsapás, amely két másik tárgy között zajlik. A fémtüskék ilyenkor jelentősen csökkentik a közvetlen veszély kialakulását.

Forrás: OKF