Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change -IPCC), 2018.10.08-án, Dél-Koreában tartott sajtótájékoztatóján meglehetősen komor jövőt fest elénk klímaváltozás tekintetében és igencsak szűkös határidőt szab meg arra, hogy egyáltalán változtathassunk ezen a komor jövőképen.
A nyilvánosságra hozott Tematikus Jelentés – melynek elkészítésében 71 ország 570 szakembere és tisztviselője vett részt az elmúlt 3 évben – a „A 1,5 fokos globális melegedés; az IPCC Tematikus Jelentése az iparosodás előtti szinthez viszonyított 1,5 fokos globális melegedés hatásairól és az ehhez szükséges üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékéről, a klímaváltozás veszélyeivel szemben, valamint a fenntartható fejlődés biztosítására, és a szegénység felszámolására tett globális erőfeszítések elősegítése érdekében” címet viseli.
A jelentés lényege tömören az, hogy a 2015-16-ban, a Párizsi Egyezmény kereteiben kitűzött célt, miszerint a légkör átlaghőmérséklete mindössze 1,5 Celsius-fokkal nőjön az első ipari forradalom előtti szinthez képest, már nem vagy csak nagyon drasztikus lépések megtételével tudjuk megvalósítani. Sőt, a jelenlegi életvitel és fogyasztási szokások megváltoztatása nélkül a 3 Celsius-fokos melegedés irányába vettük az irányt.
Ahogy Jim Skea, a testület társelnöke fogalmazott: “A melegedés 1.5 celsius-fokon belül tartása még megvalósítható, ha a kémiai és fizikai törvényszerűségeket vesszük alapul, de sosem látott mértékű változásokra lesz hozzá szükség.”
A kutatás szerint a jelenlegi tendenciák mellett már 2030-ra eléri a Föld légköre az 1,5 Celsius-fokos pluszt. Azt a határt, ami klímamodellek szerint még kezelhető változásokat hozna. De a melegedés, változtatás hiányában nem állna meg, így újabb évtized múlva elérheti a 2 Celsius-fokos emelkedést, amelyet a kutatók már igen jelentősnek, de általában még éppen kezelhetőnek tartanak.
Ugyan a jelentés nem ad részletes, ország szinti elemzéseket, hazánkban, mint közép-kelet-európai államban fokozott hőmérséklet-növekedést (minden évszakban), valamint jelentős változásokat jósolnak a csapadék mennyiségi és eloszlási mutatóiban. Ezek – társadalom által is érzékelt – hatásai igen változatos formában jelenhetnek meg, úgy mint árvizek, hőhullámok, aszályos időszakok, melyek kihatnak a biodiverzitásra, az élelmiszer iparra, a vízbiztonságra, majd közvetetten az egyéb ipari tevékenységekre, a gazdasági folymaatokra.
A modellszimulációk alapján ahhoz, hogy a Párizsi Egyezményben meghatározott 1,5 fokos küszöb tartható legyen, a globális nettó CO2 kibocsátást a 2010-es szintről 2030-ra 45%-kal kellene csökkenteni, majd 2050-re pedig el kéne érni a zéró nettó kibocsátást. A 2 fokos cél esetén mérsékeltebb, de ahhoz is jelentős lépésekre van szükség: 2030-ra 20%-os kibocsátás-csökkentést, körülbelül 2075-re pedig zéró nettó kibocsátást kellene elérni.
A nettó zéró kibocsátás a CO2 kibocsátás csökkentésével, illetve a CO2 megkötés növelésével érhető el. Utóbbiban nagy segítségünkre lehetnek a minket körülvevő erdők.
A Magyar Földművelésügyi Minisztérium és az Országos Erdészeti Egyesület egyik kiadványában az olvasható, hogy a magyar erdők mintegy 4 millió tonna széndioxidot vonnak ki évente a légkörből, amivel több mint 700.000 emberre jutó kibocsátást ellensúlyoznak.
Forrás: IPCC, WMO
