EuMet Időjárás előrejelzés

Varázslatos látványt nyújtanak a nyári alkonyati, illetve hajnali égbolton megfigyelhető éjszakai világító felhők vagy más néven NLC-k (noctilucent clouds, NLC).

De mégis mikor és hol, hogyan keletkeznek?

A leggyakrabban a nyári napforduló idején, június végén, július elején, szürkületkor vagy pirkadatkor megfigyelhető jelenség nevét onnan kapta, hogy a felhőktől általában megszokott fehér-szürke közötti színárnyalatok helyett ezek a felhők fehéres-kékes, hátterüknél fényesebb, világító színben pompáznak.

Különlegességük abból ered, hogy ezek a felhők nem a felhőövnek is nevezett alsó légkörben (troposzféra), hanem a 80–90 kilométeres magasságban található mezoszféra felső határán (mezopauza) keletkeznek. A mezoszférában, a magasság növekedésével csökken a hőmérséklet, a légkörben a legalacsonyabb hőmérséklet a mezoszféra tetején van, -100 ^oC alá is süllyedhet. A jelenség kialakulásának feltétele, hogy a mezoszférába víz kerüljön, ami hétköznapi körülmények között nem jellemző. Egy erőteljesebb vulkánkitörés azonban már eredményezheti a vízgőz és egyéb vulkanikus gázok magas légkörbe jutását, illetve emberi tevékenység is juttathat vízgőzt a mezoszférába: pl. űrkutatási programok, műhold felbocsájtások során, a mezoszférán áthaladó rakéták hajtóművéből, égési melléktermékként. Épp emiatt az NLC megjelenése, mérőeszköz nélkül is jelezheti számunkra, hogy valamilyen változás történt a felső légkörben

A mezopauzán jellemző -100 ^oC alatti hőmérsékleten igen kevés vízgőz is telítettség közeli állapotot eredményezhet, azaz a víztartalom kicsapódik és azonnal megfagyva jégkristályokból álló, fátyolcsík-szerű felhőt képez. Az ilyen felhőket szürkületkor, az épp látóhatár (horizont) alá bukó lenyugvó nap, vagy épp ellenkezőleg, pirkadatkor a látóhatárt még el nem érő felkelő nap sugarai, alulról megvilágítják, így úgy tűnik, mintha maga a felhő világítana a sötét égbolton.

Az „Eumet” fotó csoport -ba bámulatos fotókat töltöttek fel a csoporttagok:

Forrás: Légköroptika