Jönnek a Draconidák
Vasárnap, illetve hétfő éjszakára (okt. 7-8.) várható a Draconidák meteorraj idei maximuma.
A nyári csillaghullásokhoz képest sokkal kevésbé látványos Draconida meteorraj maximumán is csak kb. 10 hullócsillagot figyelhetünk meg óránként. Ennek ellenére 2011-ben igazi égi parádét lehetett megfigyelni (óránként kb. 100 hullócsillag), köszönhetően annak, hogy a Föld áthaladt egy sűrűbb, a meteorraj „anya-üstököséből” származó hulladék, porladék rakáson. Noha ennek a meteorrajnak a viselkedése igen nehezen kiismerhető, azaz előrejelezhető, az idei év nem valószínű, hogy ilyen kiugrást hoz. Vasárnap kezdetben sok felhő zavarhatja a megfigyelést az ország keleti területein, de éjféltájt már ott is tisztul az égbolt, majd hétfőn már ideálisak lesznek az „égi viszonyok” a hullócsillag vadászatra.
Égbolt térkép (Spaceweather.com):
A viszonylag fiatal meteorraj (az 1900-as évek előtt még nem létezett), amelynek meteoritjait a 21P/Giacobini-Zinner üstökös szórta szét már többször meglepte a megfigyelőket. Az 1900-as napközelségkor Michel Giacobini felfedezte az üstököst. Eddigi legintenzívebb éve 1933-ban volt, amikor európai megfigyelők a XX. század, sőt minden idők egyik legnagyobb meteorkitörésének lehettek szemtanúi. Az esti órákban jelentkező meteorvihar legaktívabb időszakában percenként 200-300 meteort lehetett látni, de az írországi Armagh Obszervatóriumból feljegyeztek egy olyan 5 másodperces időszakot, amikor nagyjából 100 Draconida meteor tűnt fel az égen! A hullócsillagok többnyire halványak és lassúak voltak, de sok tűzgömböt (a Vénusznál fényesebbnek látszó meteor) is láttak. A 6,5 évenként visszatérő üstökös 1940-ben nem okozott kitörést, 1946-ban viszont ismét jelentkezett a meteorraj, ekkor az észak-amerikai megfigyelők számoltak be 50-60 meteor/perces kitörésről. Az ezt követő években viszont jelentősen csökkent az intenzitása.
Forrás: Spaceweather.com
