Hogyan alakul ki ónos eső?
Az ónos eső neve beszédes. Ehhez persze tudni kell arról, hogy létezik egy technika, az úgynevezett ónozás. Különböző tárgyakat díszítenek ezzel a módszerrel, fényessé teszik azok felületét. Megolvasztják az ónt, a kívánt felületen szétfuttatják, így vékony réteget képez a tárgy felületén. A talajon megfagyott eső képez ehhez hasonló vékony réteget.
Kezdetben teljesen azonos a közönséges esővel. Amikor leér a talajra, akkor történnek érdekes dolgok. Ónos eső kialakulásához a legfontosabb tényező az, hogy a felszín fagypont alatti hőmérsékletű legyen. Az ott található növények, tárgyak szintén fagypont alatti hőmérsékletűek. Óhatatlanul ki kell fagynia, ki kell csapódnia az esőnek, bár nem kell, hogy nagyon nagy legyen a fagy.
Egy hideg időszak végén, vagy legalábbis átmenetileg enyhülő időszakban a magasból már melegebb levegő érkezik. Amikor az eső leér, akkor ugyan lefagy, de egyúttal elég jelentős mértékben melegíti is az alsó légréteget. Magát a felületet nem képes melegíteni, hiszen ott a fagyás, vagyis az a hőfelszabadulás, amely a folyékony halmazállapotból jég halmazállapotba való átmenetet okozza, hőt von el, kicsit fékezi is az enyhülést.
Az ónos esős időszak rendszerint 1-2 óra elteltével megszűnik, mivel az eső által lehozott energia lassan, kb. ennyi idő alatt fölmelegíti a légréteget, és aztán így a talajt, illetve az ónos eső által érintett felületet is. Érdemes ilyenkor inkább otthon maradni, kivárni, amíg felolvad a vékonyka jégpáncél. Ritkább esetben előfordul, hogy tartósabban fennáll a fagyos helyzet. Ilyenkor olyan vastag jégréteg képződhet a fákon, vezetékeken, hogy annak súlya akár le is törheti az ágakat, leszakíthatja a vezetékeket.
Magyarországon a legveszélyesebb, vagy az egyik legveszélyesebb időjárási helyzet az ónos eső, ráadásul az előrejelzése sem könnyű. Roppant nehéz elkapni azt a rövid időszakot, amikor a talaj mentén fagypont alatt van a hőmérséklet, a magasban pedig eső esik, vagyis pozitív a hőmérséklet, legalábbis több száz méter magas légrétegben.
Azért veszélyes, mert iszonyatosan csúszik a felület, nemcsak gépjárművel, hanem gyalogosan is.
Erre lehetne mondani az „Add már uram az esőt!” helyett, hogy „Add már uram, csak ne az ónos esőt!”. Különösen idős korban, a csontritkulás előrehaladtával igen törékennyé válnak a csontok, és ha a vékony jeges rétegen elcsúszik valaki, az akár végzetessé is válhat. Sokaknál nehezen gyógyulnak a törések, főképp a combnyaktörés.
Ha csak lehet, célszerű ilyenkor elkerülni azt, hogy kimenjünk a szabadba. Megvárhatjuk az is, amíg feltörik a jeges páncélt mechanikus módon vagy leszórják valamivel, hogy ne csússzon. Ha muszáj, akkor pedig óvatosnak kell lennünk. Mindenféle csuda jó, cipőre húzható eszközt lehet kapni a csúszás megakadályozására. Ezek azonban drágák. Van ennél egyszerűbb, olcsóbb megoldás is azoknak, akik nem szeretik kidobálni a régebbi holmijukat. Azt a zoknit, amit másra már nem használnak, fel lehet húzni a cipőre. Ég és föld a különbség a zoknival bevont talpú cipő és a többi cipő között ónos eső idején.
Általában kisebb, behatárolt területekre terjed ki az ónos eső, mégis szerepelnie kell a prognózisokban a kialakulásának a lehetősége. Ez az oka annak, amikor olyasmi hangzik el: ónos eső helyenként előfordulhat. Ez valóban helyi jelenséget jelöl, és kérdéses, hogy egyáltalán bekövetkezik-e. Hallgatni róla viszont butaság lenne.
