Napkitörések, Sarki fény “riadó”
Az elmúlt napokban 2 igen hevesnek mondható napkitörést észleltek a NASA szakemberei az AR1429-es számú napfolt tevékenységeként.
A március 4-i kitöréskor (X1-es erősségű) elindult napszél szerdára virradó éjjel érte el a Föld légkörét. Hatására G1-es, azaz kis erősségű geomágneses vihar alakult ki, ami a szerdai nap folyamán még G2-3-as szintig erősödni fog. Ugyanennek a napkitörésnek tudhatók be a most észlelhető R2-3-as szintű (erős) rádiójel kimaradások, melyek a HF (magas frekvenciájú) rádiójeleket és az alacsony frekvenciás navigációs jeleket érintették.
Mindeközben az éjszaka folyamán újabb, igen erős napkitörés következett be ugyanabból az AR1429-es számon jelzett napfoltból, amiből a korábbi is. A sorozatban ez volt az eddigi legerősebb (X5-ös erősségű). Az újabb kitörésből eredő sugárzás már nagyobb zavarokat okozhat majd a földi rádiózásban (R3-5-ös erősségű) az elkövetkező órákban, illetve az 1-2 nap múlva várhatóan ideérő anyagfelhő, mely a kitöréskor „dobódott ki” az űrbe komolyabb hatásokkal is bírhat.
Észlelt napkitörések (a vízszintes X sávot elérőek tekinthetőek erősnek)
Az anyagfelhő nagy valószínűséggel eléri a Föld légkörét, mert a kitörés iránya közelítőleg, de nem konkrétan bolygónk irányába történt. Az első, de még folyamatosan korrigált előrejelzések szerint március 8-9-én várható geomágneses vihar kialakulása (G3-5), illetve igen intenzív sarki fény tevékenység, mely akár a sarkoktól kissé távolabbi pontokon, alacsonyabb szélességi körökön is megfigyelhető lesz. Azon szerencséseknek, akik valamely északi országban töltik a hétvégét, életre szóló élményben lehet részük, ha városokon kívül, a mesterséges fényszennyezéstől minél távolabb kémlelik az eget.
A komoly szavak (napkitörés, geomágneses vihar stb.) ellenére nem kell megijedni! A legtöbbünket egyáltalán nem érinti ez az űrben zajló esemény, hiszen ami el is éri a Földet, azt nagyrészt „kivédi” a bolygónk körül kialakult légkör és mágneses tér. Ez utóbbiban keletkezik zavar átmenetileg, melynek a látványos fényjelenségek és a navigációs készülékek, rádiók zavara köszönhető. Elsősorban az űrben veszélyes, hiszen ott komolyabb sugárzásveszély is fenyegetheti az asztronautákat. Ezen felül a magasabb légtérben, illetve a sarkokhoz közeli területeken fordulhat elő még sugárzás veszély, illetve ugyancsak a sarkokhoz közel jellemző elsősorban a rádiójelek kimaradása. Ezek a jelenségek a repülést veszélyeztethetik, főképp, hogy az elmúlt években egyre több óceánt átszelő járat a sarkok irányába közlekedik.
Amit talán mi is észlelhetünk az a műhold berendezések memóriazavarai, zavaros kép továbbításuk, illetve a térbeli “tájékozódásuk”, navigációjukban bekövetkező hibák és nem kizárt, hogy a navigációs készülékek még a földfelszínen is megzavarodhatnak. Nem kizárt, hogy Magyarország szélességi körén is előforduljon sarki fény jelenség, de kicsi az esélye és intenzitása sem lesz összehasonlítható az északabbra megfigyeltekhez.
