A NASA szeptember 24-i közleménye szerint az UARS műhold szombaton, hazai idő szerint a hajnali órákban lezuhant. 20 évet és 9 napot töltött a világűrben. A pontos helyet és időt továbbra sem hozták nyilvánosságra. A légkörbe lépésekor a műhold, illetve annak darabkái Afrika keleti partjaitól, az Indiai Óceánon át, Észak Kanadát keresztezve ismét nyílt víz fölé, az Atlanti óceán északi térsége fölé ért és valamerre Nyugat-Afrika felé haladt. Az út túlnyomó része víz felett vezetett. Csak rövid szakaszokon került a roncs szárazföld fölé Észak-Kanada és Nyugat-Afrika fölött. Feltehetőleg az el nem égett darabkák (már amennyiben volt ilyen) az óceánban landoltak.
A NASA, szeptember 23-án hajnalban újabb közleményt adott ki az UARS várható útjáról:
„A műhold pályája 2011 szeptember 22-én, 21:30 EDT -kor (magyar idő szerint szept. 23. 3:00-kor) 175- 185 km-re volt. A légkörbe érkezés valamikor szeptember 23-án, amerikai idő szerint a kora esti órákban (magyar idő szerint az éjszakai, hajnali időszakban, EDT+6 óra) várható. Ebben az időszakban a műhold nem Észak-Amerika felett halad, de még mindig túl korai megjósolni a pontos időt és helyet. A következő 24 és 36 órában további frissítéseket teszünk közzé.”
A jelenlegi pályája alapján itthonról valamikor péntek este 21:30 körül lehet látni, a nyugati horizonthoz közel az akkor már „igen alacsonyan” lévő műholdat. Az ezt követő órákban lép be a légkörbe, majd a megnövekedett súrlódásnak köszönhetően felizzik, majd apróbb darabokra esik, mely darabkák tovább égnek tűzijátékszerű fényjelenséget eredményezve. Ez alapján itthon nem kell tartani attól, hogy eléri a földfelszínt egy roncsdarabka. Könnyen lehet, hogy a fényjelenséget sem láthatjuk.
Ezen a linken nyomon követhetik, éppen a Föld mely pontja felett visz az útja, de a túlterheltség miatt nehezen vagy egyáltalán nem elérhető. link
Az 57. északi szélesség és az 57. déli szélesség közötti területen bárhová szóródhat a roncs darabkáiból. Azaz a Mikulás és a pingvinek biztonságban vannak.
***
A Spaceweather írása alapján egy közel kisbusz méretű NASA műhold lép ismét a Föld légkörébe a hét második felében. A legjobb becslések alapján a „belépés” valamikor szeptember 23-án következik be, de pontos helyét továbbra sem tudják meghatározni a NASA szakemberei, annak ellenére, hogy az idő csökkenésével egyre biztosabb számításaik vannak. A pontos becsapódási zónát csupán a földet érés előtt két órával tudják csak megmondani, mivel a pálya utolsó szakaszának alakulása nagyban függ attól, hogy pontosan hol és milyen pozícióban lép be az atmoszférába.
Az UARS légkörbe hatolását követően előreláthatólag nagyrészt elég, szétrobban, ami majd nagyobb fényjelenséggel jár. Valószínűleg a fénygömböt nappali órákban, szabad szemmel is meg ehet figyelni. A NASA jelentése szerint azonban előfordulhat, hogy nem ég el a teljes szerkezet és a kockázatelemzéseik szerint 26 potenciálisan veszélyes törmelék darab szóródhat szét a robbanás helyéhez mérten 500 mérföldes körzetben. Ugyanebben az elemzésben annak az esélyét, hogy az esemény emberi sérüléssel járjon vagy áldozatot követeljen 1 a 3200-ra teszi.
Ezév szeptember 15-én, Theirry Legault űrfényképész levideózta a halálra ítélt műholdat, mikor legutóbb elhaladt Franciaország felett:
Az MTI megkérdezte Ferencz Csabát, az ELTE űrkutatási csoportjának vezetőjét is a témáról, aki elmondta, hogy csak nagyon kevés esélye van annak, hogy szárazföldre és azon belül lakott területre zuhanjon annak az amerikai műholdnak valamelyik darabja, amely a következő napokban lép be a bolygó légkörébe.
A szakértő szerint ha a viszonylag nagyméretű műhold darabkái el is találnak egy várost, mire leérnek a légkör alacsony régióiba, már annyira elégnek, hogy nem okoznak kárt.
Mint kifejtette: a Föld körül több ezer műhold van, és a hamarosan megsemmisülő, Upper Atmosphere Research Satellite (UARS) nevű tudományos műhold már hat éve kering némán a bolygó körül. A pályája csak most került olyan közel az atmoszférához, hogy – a NASA, az amerikai űrkutatási hivatal bejelentése szerint – hamarosan elég a bolygó légkörében.
Ferencz Csaba felidézte, hogy a legnagyobb ember építette tárgy, amely eddig visszatért a Föld légkörébe, a 140 tonnás Mir űrállomás volt. Ez nem égett el teljesen, néhány darabja az óceánba zuhant. A problémát az jelenti a mostani, szintén nagyméretű műholdnál, hogy míg a Mir zuhanását a szakemberek képesek voltak koordinálni, addig a műhold pályáját már nem tudják befolyásolni – fűzte hozzá.
Amit a mostani esetnél biztosan ki lehet jelenteni: a tárgy felépítése és a részeinek szerkezete azt valószínűsíti, hogy csak nagyon kicsi darabok úszhatják meg a légkörbe való belépést; esetleg az akkumulátor, az alumíniumváz vagy a nyomtatott áramkörök bizonyos alkatrészei nem égnek el teljesen – mondta.
A szakemberek hangsúlyozzák: 1 a 3200-hoz az esélye annak, hogy bárkit is megsebesítene a becsapódó részelemek valamelyike. Az űrkorszak több mint fél évszázados története alatt még nem történt olyan baleset, amelynek következtében egy földre zuhanó űreszköz darabja emberi sérülést okozott volna.
A becsapódást korábban inkább október elejére várták, de az élénk naptevékenység miatt a földi légkör kissé kiterjedtebb lett, így az előzetesen számítottnál hamarabb fékeződött le a pályafutása végét járó műhold.
A műholdat 1991 szeptemberében a Discovery űrrepülőgép szállította a világűrbe, és állította Föld körüli pályára. Az UARS 2005 decemberében fejezte be aktív működését. A műhold feladata a földi felső légkör összetételének és a Napból érkező ultraibolya és látható fénysugárzásnak, valamint az ózonrétegnek a vizsgálata volt. Éveken keresztül szolgáltatott értékes adatokat a kutatóknak.
A műhold küldetésének időtartamát a tervezők három évben adták meg, de hat műszere egészen 2005-ig működőképes maradt, így a tervezett három évből 14 év és 91 nap lett. Miután befejezte tudományos küldetését, a 600 kilométeres magasságban lévő munkapályájáról jóval alacsonyabb parkolópályára szállították le, és a végszakaszban 205-225 kilométeres magasságban kering a Föld sűrű légkörébe belépni készülő műhold.
bny \ blz
MTI 2011. szeptember 21., szerda 12:57
űrfényképész
A félárnyékos fázis kezdete és a teljes árnyék megjelenése a holdperemen 18:22 UTC-kor, azaz hazai idő szerint 20:22-kor még a horizont alatt találja a Holdat — így picit már kicsorbult holdkorong fog felkelni a horizonton. A keleti országrészben a holdkelte 18:35 UTC-kor (20:35) lesz, a nyugati felében pedig 18:45 UTC-kor (20:45). A Holdat teljesen 19:22 UTC-kor (21:22) lepi el a földárnyék, majd ettől számítva 50 perc múlva éri el az árnyék közepét, azaz a legsötétebb részt. A teljes fogyatkozás 21:03 UTC-ig (23:03) tart, majd 22:03 UTC-kor (0:03) a részleges fázisnak is vége lesz. Újabb egy óra elteltével már a félárnyék is levonul kísérőnk felszínéről.
