EuMet Időjárás előrejelzés

Október 6-10. között figyelhető meg minden évben a Drakonidák meteorraj csillaghullása. A legtöbb hullócsillag, azaz a maximum október 8-ra esik. Nem ez az egyetlen októberi hullócsillag zápor: 19-24. között érkeznek az Orionidák.

Az északnyugati égbolt csillagképei és a Drakonidák radiánsa.

Megfigyelésükre már az esti órákban, a sötétedés beálltával megvan az esélyünk. Az általában alacsony intenzitású, a nyári csillaghullásokhoz képest sokkal kevésbé látványos Drakonida meteorraj maximuma idején átlagosan 10 meteor látható, de a viszonylag fiatal meteorraj (az 1900-as évek előtt még nem létezett) már többször lepte meg a megfigyelőket kiugróan magas hullócsillag számmal.

Az 1900-as napközelségkor, Michel Giacobini fedezte fel az üstököst. Nevét onnan kapta, hogy meteorjai a Nagy Göncöl és Kis Göncöl között található Sárkány csillagkép (Draco) felől sugároznak szét. Meteoritjait a felfedezőjéről elnevezett 21P/Giacobini-Zinner üstökös szórta szét.

Annak ellenére, hogy többnyire alacsony számú meteor kerül a légkörünkbe, több kiugró évet is feljegyeztek az elmúlt 100 évben:
Eddigi legintenzívebb éve 1933-ban volt, amikor európai megfigyelők a XX. század, sőt minden idők egyik legnagyobb meteorkitörésének lehettek szemtanúi. Az esti órákban jelentkező meteorvihar legaktívabb időszakában percenként 200-300 meteort lehetett látni, de az írországi Armagh Obszervatóriumból feljegyeztek egy olyan 5 másodperces időszakot, amikor nagyjából 100 Drakonida meteor tűnt fel az égen! A hullócsillagok többnyire halványak és lassúak voltak, de sok tűzgömböt (a Vénusznál fényesebbnek látszó meteor) is láttak.
A 6,5 évenként visszatérő üstökös 1940-ben nem okozott kitörést, 1946-ban viszont ismét jelentkezett a meteorraj, ekkor az észak-amerikai megfigyelők számoltak be 50-60 meteor/perces kitörésről. Az ezt követő években viszont jelentősen csökkent az intenzitása.

A 2000-es évek is hoztak már kiugró Drakonida záport: 2011-ben, európai észlelők 600 meteor/ óra intenzitásról számoltak be.

Vasárnap, illetve hétfő éjszakára (okt. 7-8.) várható a Draconidák meteorraj idei maximuma.

A nyári csillaghullásokhoz képest sokkal kevésbé látványos Draconida meteorraj maximumán is csak kb. 10 hullócsillagot figyelhetünk meg óránként. Ennek ellenére 2011-ben igazi égi parádét lehetett megfigyelni (óránként kb. 100 hullócsillag), köszönhetően annak, hogy a Föld áthaladt egy sűrűbb, a meteorraj „anya-üstököséből” származó hulladék, porladék rakáson. Noha ennek a meteorrajnak a viselkedése igen nehezen kiismerhető, azaz előrejelezhető, az idei év nem valószínű, hogy ilyen kiugrást hoz. Vasárnap kezdetben sok felhő zavarhatja a megfigyelést az ország keleti területein, de éjféltájt már ott is tisztul az égbolt, majd hétfőn már ideálisak lesznek az „égi viszonyok” a hullócsillag vadászatra.

Égbolt térkép (Spaceweather.com):

A viszonylag fiatal meteorraj (az 1900-as évek előtt még nem létezett), amelynek meteoritjait a 21P/Giacobini-Zinner üstökös szórta szét már többször meglepte a megfigyelőket. Az 1900-as napközelségkor Michel Giacobini felfedezte az üstököst. Eddigi legintenzívebb éve 1933-ban volt, amikor európai megfigyelők a XX. század, sőt minden idők egyik legnagyobb meteorkitörésének lehettek szemtanúi. Az esti órákban jelentkező meteorvihar legaktívabb időszakában percenként 200-300 meteort lehetett látni, de az írországi Armagh Obszervatóriumból feljegyeztek egy olyan 5 másodperces időszakot, amikor nagyjából 100 Draconida meteor tűnt fel az égen! A hullócsillagok többnyire halványak és lassúak voltak, de sok tűzgömböt (a Vénusznál fényesebbnek látszó meteor) is láttak. A 6,5 évenként visszatérő üstökös 1940-ben nem okozott kitörést, 1946-ban viszont ismét jelentkezett a meteorraj, ekkor az észak-amerikai megfigyelők számoltak be 50-60 meteor/perces kitörésről. Az ezt követő években viszont jelentősen csökkent az intenzitása.

Forrás: Spaceweather.com