EuMet Időjárás előrejelzés

Hogyan jött létre a meteorológiai mérések hálózata?

1854. november 14-én a Krími háborúban a balaklavai ütközetben egy nagy erejű vihar megsemmisítette az egyesült angol-francia hajóhadat.
Mivel az akkori hírközlő eszközök már lehetővé tették volna az orkán haladási útvonalának jelzését, Le Verrie francia csillagász javaslatot tett III. Napóleon császárnak egy nemzetközi időjelző szolgálat megszervezésére.

Ez volt a kiindulás, ezután rövidesen kiépült és fokozatosan fejlődött a Föld meteorológiai megfigyelő hálózata, időben lehet értesülni az időjárás konkrét megváltozásáról.
Mára már minden állam a saját adófizetői pénzén előállítja, megméri a konkrét adatokat (hőmérséklet, szél irány, sebesség, légnyomás, annak változása, csapadék, stb.) és ezen közérdekű méréseket kicserélik egymás között. Így a nemzetközi időjárási honlapokon folyamatosan nyomon lehet követni a Föld valamennyi országának jelenlegi időjárási helyzetét.

A jogalkotó pedig arra figyel, hogy az állami feladatként a lakosság pénzén előállítandó, így a lakosság tulajdonában lévő méréseket az azt kezelő intézmények nehogy visszatartsák, késleltessék, mint közérdeklődésre számot tartó és akár életvédelemre is alkalmas adatokat.

Így lehet látni pl. az USA államaitól, Európán át Ausztráliáig a viharok helyét, azok elmozdulását megmutató radarképeket, műholdképeket, frissen mért adatokat, aktuálisan, késleltetés, tompítás nélkül. Tapasztalatunk, hogy ezen a téren már értünk el hazai eredményeket is, van még mit fejlődni.

Egy példa az adófizető állampolgárok élet- és vagyonvédelmét szolgáló közérdekű mérésről:
2005. májusig még mindössze 6 óránként jelent meg egy radarkép a mért 15 percenkénti helyett, azaz a 6 órával korábbi radarképen még nem látszott a gyorsan haladó vihargóc, a 6 órával későbbin pedig már nem. Az esetleges jégeső, ónos eső, vagy havazás konkrét helyét, terjedését addig csak a lakosság adójából fizetett állami szakemberek láthatták, de a fenyegetett lakosság nem. A következő elengedhetetlenül szükséges lépés lenne, ha az adófizető ugyanazt a nagy felbontású, azaz jól látható radarképet figyelhetné meg 15 percenként az Interneten a saját maga védelmében, hogy mi zúdul majd a nyakába, amit az állami meteorológusok a közfeladatuk elvégzése közben használnak.

P.L.