A bölcsek köve e témában senkinek nem lehet a zsebében. Sehol a világon nincs megbízható számítási módszer erre a konkrét kérdésre.
De támpont azért mégis létezik.
A meteorológia többek között a matematika, fizika, kémia és nem elhanyagolható mértékben a valószínűség-számítás tudománya is. Bonyolult matematikai – fizikai modellek sokasága segíti a szakembert az előrejelzésben. Kb. 3 – 5 napra előre már nagyon nagy pontosságú prognózist lehet készíteni (lásd: Beválás), de minél messzebbre nézünk előre, annál kisebb lehet a beválás. Két héten túl az már olyan csekély, hogy arra fontos döntést alapozni semmiképpen nem szabad. Nincs megbízható évszakos előrejelzés. Akkor sem, ha a lapokban találnak ilyet, hiszen ettől nő a lapeladás.
Miért nincs megbízható évszakos előrejelzés?
Mert a legpontosabb mérés is valamilyen parányi hibával terhelt, amely néhány napra készült előrejelzésben még nem okoz nagy eltérést, de minél távolabbra számítunk vele, a parányi mérési hiba, a végén már igen nagy eltéréseket eredményezhet a távolabbra szóló számítógépes előrejelzési modell-számításokban.
Készülnek a második hétre szóló, még elég jó támpontot adó előrejelzések is, de ezek inkább már csak a tendenciában segítenek, tehát pl. melegedés, avagy lehűlés valószínű-e, szárazabb, vagy csapadékosabb időszak jön-e. De hogy az ország konkrét pontján, egy konkrét időpontban milyen idő várható (pl. Kutyafalván a Macska u. 1. alatti szabadtéri koncerten két hét múlva 20 – 22 óra között) ezt nem lehet még becsülni sem két héttel korábban. Azonban amint egyre közelebb vagyunk az eseményhez, előtte 1-5 nappal, már képesek vagyunk akár 99 %-os előrejelzést is nyújtani. Még inkább így van ez a rendezvény napján, az esemény folyamatos helyszíni biztosításával.
Ami biztos, hogy a kiindulási mérés óhatatlanul létező apró hibája miatt sem létezhet két hétnél hosszabb időre egyetlenegy megbízható előrejelzést nyújtó módszer sem a meteorológia tudományában. A hangsúly a „megbízhatón” van.
Hiszen időről időre felbukkannak évszakos előrejelzések, de ha valaki venné a fáradtságot és ellenőrizné azok bekövetkezését is, rá kellene jönnie, csúnyán csalódik.
„Hosszú-távú” előrejelzések készülnek ugyan – fejlődni csak kísérletekkel lehet – de azok beválása nem megfelelő annyira, hogy fontos döntéseket alapozzunk rájuk.
Ezek az előrejelzések már nem a megszokott numerikus modellezéssel, számításokkal készülnek, pl. a mérési pontatlanságokból eredő eltérések miatt, hanem onnan kezdve már belép a statisztika. Ez a módszer pedig már lényegesen megbízhatatlanabb.
A „hosszú-távú” előrejelzés megszövegezése is természetszerűleg elnagyolt, igen kicsi információtartalommal bír, ezért olyan nagyot nem is lehet tévedni vele, de nem is hasznos, pénzt is kár fecsérelni rá. Általában úgy fogalmazzák, hogy az véletlenül akár jó beválású is lehet, hiszen annyira keveset állít. Pl. „a következő évszak átlagos hőmérsékletű és átlag alatti csapadékú”. Ebből ember legyen a talpán, aki megtudja, milyen idő lesz szeptember 28-án az esküvője napján.
A valóság az, hogy a légkör változásainak minél pontosabb megismerésére való törekvés nem volt eredménytelen. Míg három évtizeddel ezelőtt legfeljebb egy – két napra lehetett elég pontos előrejelzést készíteni, addig napjainkban már három – öt napra is lehet megbízható prognózist előállítani. Nyilván ez is szolgáltató függő, hiszen a kutatás módszere és a kutatók tapasztalata, felkészültsége, elkötelezettsége, önnön elvárása is igen különböző a világban.
De akkor nincs semmilyen támpont, hogy mikor menjünk nyaralni?
Dehogynem. Biztosan tudható, hogy a hőmérsékletnek évi menete van. És azt is, hogy általában a csapadék gyakorisága is becsülhető. Az év legmelegebb hónapjai a július és az augusztus, a legcsapadékosabb általában a június és második helyen a május.
Miért? Június folyamán, ahogy haladunk a nyárban előre, a Nap egyre magasabban tetőzik a horizont felett, egészen a nyári Napfordulóig. Ez idén is június 21-re esik. A Nap sugarai eddig egyre nagyobb szögben érik a felszínt, egyre több a beérkező hőenergia, nem csak a trópusi, de a mérsékelt égövi tájakon is.
Az európai kontinens belsejében nyár elején elég gyorsan felmelegszik a felszín. A felmelegedő levegő felemelkedik. A benne levő pára a melegben láthatatlan, de felemelkedés közben a magasban hideg, majd fagyos levegőben gyorsan kicsapódik. Megindul a felhő-, majd a csapadékképződés is. A felemelkedő levegő helyén nem képződhet légüres tér, ez fizikai képtelenség. A helyére nyugatról elkezd beáramlani az óceán felől a még jóval hűvösebb, így nehezebb, páradús levegő. A két nagyon eltérő levegőfajta keveredése, kölcsönhatása, a kialakuló labilis légállapot miatt megindul a gyakori csapadékképződés a szárazföld belsejében.
Hol itt, hol ott pattan ki akár igen heves zivatar. Minél eltérőbb légtömegek találkoznak, vagy minél több a pára a meleg levegőben amit az erősen tűző Nap gyors felemelkedésre gerjeszt, annál nagyobb eséllyel alakul ki egy-egy viharos zivatargóc, akár jégesővel, felhőszakadással, heves villámlással, dörgéssel.
Ez az érdekes jelenség az ú.n. „európai nyári monszun”. A néphagyomány ezt a folyamatot Medárd naphoz kapcsolta, mivel június 8-án már általában elindul felénk nyugatról a tőlünk hűvösebb óceáni páradús levegő. A valóságban ez a folyamat már Medárd előtt vagy után 5 -10 nappal bekövetkezhet, ahogy már történt is gyakran a múltban.
Ezután azonban júliusra már az óceán vize is eléggé felmelegszik annyira, hogy ne legyen nagy különbség az itt lévő levegőhöz képest. Átmenetileg megszűnik a kiegyenlítődésre való hajlam. Így általában bekövetkezik egy nyugalmasabb periódus, tartósan napos, száraz, meleg időszak.
Azt is állíthatjuk, hogy a Nap június 21-én delel felettünk legmagasabban, egységnyi felületre ilyenkor érkezik a legnagyobb hőenergia és általában mégsem ez a legmelegebb időszak. Nem június a legmelegebb, hanem július.
Hogy miért? Mert júniusban épp a medárdi „nyári monszun” miatt, hiába érkezik maximális energia a Napból, azt elnyeli, szétszórja, visszasugározza az időszakonként megnövekvő felhőzet. Ezután a júniusban még nyugatról érkező óceáni hűvös levegő betörése előbb-utóbb leáll, hiszen júliusra már az óceán vize is és ettől a felette levő levegőtömeg is felmelegszik. Onnan nincs tehát ami rendszeresen betörjön Európa belsejébe. Eközben a legmagasabb Napállás idején beérkező hőenergia is lassan egyre inkább felmelegíti a felszínt, amely aztán késleltetve, júliusban folyamatosan képes hőenergiát kibocsájtani, ezáltal júliusban alakul ki a legmagasabb középhőmérséklet.
Júliusban a nyugati áramlást egyre inkább a déli légáramlatok veszik át. Ekkor általában már a mediterrán és a szubtrópusi áramlatok jutnak uralomra. Ilyenkor gyakran túl forró és száraz is a nyár ezen szakasza. Gyakori a kánikula.
A meleg idő általában augusztus első felében is kitart, de ekkor az erős felmelegedés foltokban gyakran okoz heves feláramlást, helyben képződő heves hőzivatart, kicsi körzetekben rövid időre nagy felhőszakadással képes lecsapni, miközben az ország nagyobbik részén folytatódik a kánikula, a száraz, nagyrészt napos idő. A hónap közepe táján, augusztus 15-e és 21-e között gyakran érkezett nyugatról erőteljes hidegfront, amely viharos zivatargócokkal vonul át felettünk és megszünteti az addigi kánikulát.
Az éghajlattan tudománya szerint augusztus második felében és még inkább az utolsó harmadában már ritka az igazi kánikulai meleg, nem ritkán igazán hűvös, sőt őszies hónapvég alakul ki. Persze ez alól is van bőven kivétel.
Összességében tehát éghajlati statisztikákat figyelve a július és az augusztus első fele ígéri a legtöbb meleget, napsütést, és csak foltokban heves zivatargócokat. Még akkor is, ha az időjárás bármikor tartogat meglepetéseket.
Jó nyaralást!
