EuMet Időjárás előrejelzés

Az Orionidák meteorraj csúcspontja minden évben október 21-22-re esik. Ez a hónap 2. hullócsillag zápora, alig 10 nappal ezelőtt volt megfigyelhető a Drakonidák meteorraj.

Ez a csillaghullás messze nem olyan látványos, mint az augusztusi, az évszakban már gyakoribb borongós, párás időjárás is gyakran ellehetetlenítik a megfigyelést, de a szerencsésebbek ilyenkor is megpillanthatnak egy-egy hullócsillagot.

Az Orionidák maximuma nem olyan éles, mint a Quadrantidáké (január), ami csak pár óráig tart, vagy a Perseidáké (augusztus), amely gyakorlatilag egy éjszakára koncentrálódik, hanem több napon át tart. Október 21-23. között gyakorlatilag egy hosszan elnyúló, folyamatos maximumot látunk, és október 2. és november 7. között bármelyik nap láthatunk egy-egy hullócsillagot. Ennek oka, hogy az Orionidák már jobban szétterült raj, mint a fent említettek.

A DK-i égbolt felé nézve látható csillagképek és az Orionida hullócsillagok radiánsa.

A jelenség szabad szemmel is megfigyelhető tiszta égbolt mellett. A legtöbb hullócsillagra éjfél és napfelkelte között számíthatunk. Csúcsidőszakban óránként 15-20 hullócsillag tűnhet fel az égbolton.

Nevét onnan kapta, hogy a legtöbb hullócsillagot a Földről nézve az Orion csillagképből (Íjász)  kisugározva lehet látni. Az Orion hajnalban a déli égbolt irányában, magasan a horizont felett látható.

Az Orionida meteorrajt legkorábban középkori kínai észlelők említették, de európai említést csak 1864-ből találtak.

Forrás: Vega Csillagászati Egyesület

Október 6-10. között figyelhető meg minden évben a Drakonidák meteorraj csillaghullása. A legtöbb hullócsillag, azaz a maximum október 8-ra esik. Nem ez az egyetlen októberi hullócsillag zápor: 19-24. között érkeznek az Orionidák.

Az északnyugati égbolt csillagképei és a Drakonidák radiánsa.

Megfigyelésükre már az esti órákban, a sötétedés beálltával megvan az esélyünk. Az általában alacsony intenzitású, a nyári csillaghullásokhoz képest sokkal kevésbé látványos Drakonida meteorraj maximuma idején átlagosan 10 meteor látható, de a viszonylag fiatal meteorraj (az 1900-as évek előtt még nem létezett) már többször lepte meg a megfigyelőket kiugróan magas hullócsillag számmal.

Az 1900-as napközelségkor, Michel Giacobini fedezte fel az üstököst. Nevét onnan kapta, hogy meteorjai a Nagy Göncöl és Kis Göncöl között található Sárkány csillagkép (Draco) felől sugároznak szét. Meteoritjait a felfedezőjéről elnevezett 21P/Giacobini-Zinner üstökös szórta szét.

Annak ellenére, hogy többnyire alacsony számú meteor kerül a légkörünkbe, több kiugró évet is feljegyeztek az elmúlt 100 évben:
Eddigi legintenzívebb éve 1933-ban volt, amikor európai megfigyelők a XX. század, sőt minden idők egyik legnagyobb meteorkitörésének lehettek szemtanúi. Az esti órákban jelentkező meteorvihar legaktívabb időszakában percenként 200-300 meteort lehetett látni, de az írországi Armagh Obszervatóriumból feljegyeztek egy olyan 5 másodperces időszakot, amikor nagyjából 100 Drakonida meteor tűnt fel az égen! A hullócsillagok többnyire halványak és lassúak voltak, de sok tűzgömböt (a Vénusznál fényesebbnek látszó meteor) is láttak.
A 6,5 évenként visszatérő üstökös 1940-ben nem okozott kitörést, 1946-ban viszont ismét jelentkezett a meteorraj, ekkor az észak-amerikai megfigyelők számoltak be 50-60 meteor/perces kitörésről. Az ezt követő években viszont jelentősen csökkent az intenzitása.

A 2000-es évek is hoztak már kiugró Drakonida záport: 2011-ben, európai észlelők 600 meteor/ óra intenzitásról számoltak be.

Kegyes Csilla, az MTI tudósítója jelenti:
Meghaladja az egymilliárd rubelt (hétmilliárd forintot) a pénteken Szibéria felett lezuhant meteorit okozta kár az Urál hegységhez közeli cseljabinszki régióban, ahol csaknem 1200 ember sérült meg, közöttük több mint 200 gyermek – közölték az orosz belügyminisztérium sajtóközpontjában.

Csaknem háromezer többlakásos épület, 34 kórház és rendelőintézet, valamint körülbelül 360 gyermekintézmény ablakai törtek be a reggeli órákban Cseljabinszk és a környékbeli
települések fölött elszáguldó meteorit keltette lökéshullámok miatt. A Moszkvától mintegy 1500 kilométerre keletre fekvő szibériai nagyvárosban öt nagy sportkomplexum is megsérült.
Becslések szerint több mint 100 ezer négyzetméternyi ablaküveg sérült meg. A szomszédos Szverdlovszk megyéből szakembereket irányítottak át a károk helyrehozatalára. A milliós lakosú Cseljabinszkban komoly fagyok vannak, éjjel mínusz 22 fokra süllyed a hőmérő higanyszála.
A hatóságok és a kormányzat azt ígérte, hogy mindenkit elhelyeznek megfelelő szállásokon, amíg nem költözhetnek vissza lakásaikba.
Az orosz tudományos akadémia szakemberei szerint a meteorit tömege körülbelül 10 tonna volt, hiperszonikus, óránként 54 ezer kilométeres sebességgel hatolt be a légkörbe, és 30-50 kilométeres magasságban robbant szét.
A Rosszija 24 hírtelevízióban bemutatott felvételek szerint a meteorit keltette lökéshullámok hatalmas robajjal szakították be iskolák, raktárak ablakait, ajtóit. A meteorit egy darabja a Cseljabinszktől nyugatra lévő Csebarkulj településnél egy tóba zuhant, hatalmas léket vágva a jégbe.

www.vesti.ru/doc.html?id=1033822&tid=102174

Forrás: MTI

Vasárnap, illetve hétfő éjszakára (okt. 7-8.) várható a Draconidák meteorraj idei maximuma.

A nyári csillaghullásokhoz képest sokkal kevésbé látványos Draconida meteorraj maximumán is csak kb. 10 hullócsillagot figyelhetünk meg óránként. Ennek ellenére 2011-ben igazi égi parádét lehetett megfigyelni (óránként kb. 100 hullócsillag), köszönhetően annak, hogy a Föld áthaladt egy sűrűbb, a meteorraj “anya-üstököséből” származó hulladék, porladék rakáson. Noha ennek a meteorrajnak a viselkedése igen nehezen kiismerhető, azaz előrejelezhető, az idei év nem valószínű, hogy ilyen kiugrást hoz. Vasárnap kezdetben sok felhő zavarhatja a megfigyelést az ország keleti területein, de éjféltájt már ott is tisztul az égbolt, majd hétfőn már ideálisak lesznek az “égi viszonyok” a hullócsillag vadászatra.

Égbolt térkép (Spaceweather.com):

A viszonylag fiatal meteorraj (az 1900-as évek előtt még nem létezett), amelynek meteoritjait a 21P/Giacobini-Zinner üstökös szórta szét már többször meglepte a megfigyelőket. Az 1900-as napközelségkor Michel Giacobini felfedezte az üstököst. Eddigi legintenzívebb éve 1933-ban volt, amikor európai megfigyelők a XX. század, sőt minden idők egyik legnagyobb meteorkitörésének lehettek szemtanúi. Az esti órákban jelentkező meteorvihar legaktívabb időszakában percenként 200-300 meteort lehetett látni, de az írországi Armagh Obszervatóriumból feljegyeztek egy olyan 5 másodperces időszakot, amikor nagyjából 100 Draconida meteor tűnt fel az égen! A hullócsillagok többnyire halványak és lassúak voltak, de sok tűzgömböt (a Vénusznál fényesebbnek látszó meteor) is láttak. A 6,5 évenként visszatérő üstökös 1940-ben nem okozott kitörést, 1946-ban viszont ismét jelentkezett a meteorraj, ekkor az észak-amerikai megfigyelők számoltak be 50-60 meteor/perces kitörésről. Az ezt követő években viszont jelentősen csökkent az intenzitása.

Forrás: Spaceweather.com