Rekord melegek az északi sarkkörön
Hazánkat eddig elkerülték a jelentős hőhullámok a 2018-as nyár folyamán. A legmelegebb nap június 12. volt, amikor a déli országrészben található Mezőkovácsházán 34,8 C fokot mért az Országos Meteorológiai Szolgálat. Hazánkkal szemben az északi sarkkörön, a Skandináv országokban szokatlanul meleg nyár tombol tartósan 30 fok feletti maximum hőmérsékletekkel. Norvégiában, ezen a nyáron, eddig, azaz július 18-ig 28 darab napon emelkedett 30 fokig vagy fölé a hőmérséklet.
Maximum hőmérsékletek 2018 július 12-én (Forrás: meteociel.fr)
Múlt hét csütörtökön (2018.07.12.) érte el először a sarkkörön a maximum hőmérséklet a 30 fokot. Norvégia északi részén, Banak-ban 30.1 C fokot mértek. Azóta ugyan voltak pár fokkal kevésbé meleg, már-már az évszakos átlaghoz közelítő hőmérsékletű napok is, de összességében 30 fok körül ingadozik a térség hőmérséklete.
Július 16-án, hétfőn az alábbi rekordok születtek:
30 °C Saltdal, Norvégia (66.9° a sarkkörön túl);
33 °C Verdal-Reppe, Norvégia;
34.4 °C Uppsala, Svédország;
32 °C Észak-Finnország;
32 °C Észtország.
Maximum hőmérsékletek 2018 július 16-án (Forrás: meteociel.fr)
A hét további napjain sem tágított a kánikula a térségből:
Maximum hőmérsékletek 2018 július 17-én (Forrás: meteociel.fr)
Maximum hőmérsékletek 2018 július 18-án, újabb sarkkörön túli, 30 fok feletti értékekkel (Forrás: meteociel.fr)
A meteorológiai modell előrejelzések szerint továbbra sem tágít a rekord melegeket produkáló anticiklon a térségből, sőt, a jövő héten akár az eddiginél is melegebb napok jöhetnek.
Az évnek ebben az időszakában, a térségben jellemző átlagos hőmérsékletek (1979-2000) Norvégiában 21.5 C fok, Svédországban 23 C fok. Azaz legalább 5-10 fokkal magasabb az elmúlt hét hőmérséklete a megszokottnál. A kiugróan magas hőmérséklet nem jelent zavartalan időjárást. Gyakoriak a heves zivatarok.
Mi okozza a szokatlanul magas hőmérsékletet Észak-Európában?
1. Az északi sarkkör jellemzően alacsonyabb hőmérsékletét az úgynevezett északi sarkköri sztratoszférikus örvénynek köszönheti (polar vortex), ami alatt a Föld sarkköreinél, a sztratoszféra alsó rétegében, a téli félévben kialakuló és változó intenzitással megmaradó, alacsony nyomású, óramutató irányával ellenkező irányban körforgó mozgást végző képződményt értünk, mely egy nagy kiterjedésű alacsony légnyomású területet hoz létre a sarkkörök felett.
A polar vortex erőssége nem állandó, az év folyamán és évről évre is mindig változik. Értelemszerűen a téli hónapokban általában erősebb az örvény, míg nyáron gyengül. Változásai nagyban kihatnak a mérsékelt övön megfigyelhető időjárásra is:
Erős sztratoszférikus poláris örvény esetén: az Északi-sark felett nagyon alacsony légnyomás uralkodik, ezért a nyomáskülönbség kiegyenlítődése érdekében a közepes szélességek fölött uralkodó magasabb légnyomású területek felől az alacsony nyomásközpontú sarkpont felé áramlik a levegő. Ilyen légköri helyzetben Észak-Európában és az Amerikai Egyesült Államok keleti részén az évszakhoz képest enyhe téli időjárást figyelhetünk meg.
Gyenge sztratoszférikus poláris örvény esetén: az északi sark felett a szokásosnál magasabb légnyomás tud kialakulni. Hatására a hideg levegő a sarkok felől az egyenlítő irányába áramlik, míg a szubtrópusi területekről származó meleg légtömeg a hideg égövek felé veszi az irányt. Így észak-déli irányú áramlás jön létre a sarkvidéki és a szubtrópusi területek között. Eredményeként szokatlanul kemény téli időjárás, jelentős havazások alakulhatnak ki Európában, Észak-Amerikában illetve Kelet-Ázsiában, illetve szokatlanul meleg nyár alakulhat ki a sarkkör térségében, míg a mérsékelt és szubtrópusi égövön jellemző hőhullámok elmaradnak, rövidebbnek, gyengébbnek mutatkoznak.
Az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpont (NOAA) illusztrációja jól mutatja mi a különbség az erős és a gyenge polar vortex okozta uralkodó légmozgás között:
Erős sarkköri örvény esetén a hidegebb levegő a sarkkörökön belül marad, míg gyengülő erősségű örvény esetén hullámzás indul meg: a hideg levegő délebbre, a meleg északabbra áramlik hullámokban.
A polar vortex az idei évben kifejezetten gyengének bizonyul, melynek okain jelenleg is vitatkoznak a klímakutatók.
Gyengülésének köszönhetően alakulhatnak ki az átlagostól szélsőségesen eltérő időjárási helyzetek nem csak a most Észak-Európában megfigyelhető melegedés irányába, hanem az ugyancsak idén jelentős gondokat okozó észak-amerikai fagyhullámok irányába is.
2. Másik tényező az Atlanti-óceán felszíni vízhőmérsékletének több évtizedes oszcillációja (időben ismétlődő változása, NAO) néven ismert jelenség, amely az egész északi-féltekére hatással van.
Az Atlanti óceán északi térségében kifejlődő, Izland közeli minimum és az Azori-szigetek közeli maximum légnyomás központ helyzetéből adódóan általában nyugatias légáramlás alakul ki, ami ciklonokat szállít a kontinens belsejébe. Az izlandi minimum és az azori maximum légnyomás közötti különbség időben ingadozik, ez az ingadozás az Észak-Atlanti Oszcilláció.
“A jelenlegi helyzet olyan, mint 1976-ban, amikor hasonló volt az óceán hőmérséklete az Atlanti-óceánon és a változatlan széláramlás hosszú időre nagy területen magas nyomást idézett elő” – mondta Adam Scaife professzor a brit meteorológiai szolgálattól.
“Természetesen, az az év volt az egyik legszárazabb, legmelegebb nyár az Egyesült Királyság történetében a 20. században” – tette hozzá.
A Kelet-Angliai Egyetem klimatológiai kutatórészlegének igazgatója, Tim Osborn professzor szerint van azonban egy lényeges különbség 1976 és napjaink között. “Ma nagyon különbözően működnek ezek a hatások. 1976 óta több évtizedes a globális felmelegedés a növekvő szén-dioxod-kibocsátás miatt, ami jelentősen emelte a globális hőmérsékleti alapvonalat” – hangsúlyozta. Ennek eredményeként például a széláramlás gyengülésének jóval erősebb a hatása, mint 40 éve volt.
Forrás:
MTI
