Villám idény
Az elmúlt napokban, hetekben számos villámlással kísért zivatar kialakult hazánkban. Villámlással járó viharokra Magyarországon elsősorban május közepétől Augusztus végéig kell számítani, de az éghajlat változás egyik velejárójaként egyre gyakoribbak a “villám idényen” kívül eső, áprilisi vagy épp szeptemberi viharok is. A villámlás komoly veszélyforrás: fontos ügyelni az időjárási jelenség okozta károk és sérülések megelőzésére.
Magyarországon évente 20-40 embert ér villámcsapás, amelyek többsége nyílt területen következik be. Mivel a villámok a legkisebb ellenállású utat követik, így az élő szervezetek alacsony villamos ellenállásuk miatt potenciális veszélynek vannak kitéve. Egy kisebb villámcsapás által okozott áramütés is azonnali szívleálláshoz, halálhoz vezethet.
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság ajánlásában azt tanácsolják, hogy villámláskor senki se maradjon nyílt területen, ehelyett autóba vagy épületbe húzódjanak be vihar idején. Ha ez nem megoldható, akkor se tartózkodjon senki vízben, hegytetőn, illetve magányos vagy erdőszéli fa közelében.
Mint írják, a természeti jelenség ellen elsősorban technikai eszközökkel lehet védekezni. Az épületekben szakszerűen kiépített villámvédelem, vagyis a villámhárító és a túlfeszültség-védelmi rendszer nagyfokú biztonságot nyújt a villámok közvetlen és közvetett hatásaival szemben – teszik hozzá.
A villámcsapás veszélyei az emberi test számára:
A közvetlen villámcsapás leggyakrabban olyan személyeket ér, akik exponált, azaz nyílt területen, helyen tartózkodnak, mint például:
• hegytetőn, hegygerincen,
• sík, szabad terepen,
• nagyobb vízfelületen.
Ilyenkor az ember a villámhárító szerepét tölti be és magához vonzza a villámot. A közvetlen villámcsapás rendszerint halálos.
Az áramnak a testre gyakorolt hatása, a sérülés súlyossága függ az érintett testrésztől. Az egyik kéztől a szíven keresztül a másik kézig, vagy a fejtől a hátgerincen át a lábig átfutó, viszonylag gyenge áramütés lényegesen veszélyesebb, mint az egyik lábtól a medencéig, vagy a kéztől a vállig áthaladó, lényegesen erősebb áramütés.
Komoly veszélyt jelentenek még a közelben becsapott villám földáramai is.
Ha a villám a föld felszínét éri, az áram „megkeresi” a legkedvezőbb utat. Ezt a terepen nem mindig lehet könnyen megállapítani. Szilárd, nedves talajon rendszerint a felszínen fut végig úgy, hogy a rövid mélyedéseken inkább átugrik, és nem követi a talaj felszínét. Ha az emberi test képez hidat két ilyen pont között, akkor az áram átfut rajta.
Az emberi testen átfutó árammennyiség függ:
- a felszínen áthaladó teljes áramerősségtől,
- a testnek a felszíntől való szigetelésétől (bőr, ruházat, egyéb anyagok),
- az érintkezési pontok távolságától (a távolsággal együtt növekszik a hatás).
A nedvesség a bőr ellenállását annak huszad részére csökkentheti (a száraz bőrfelület ellenállása kéztől kézig 100.000 Ohm, a nedves bőré 5.000 Ohm, vagy még kevesebb).
Teendők a villámcsapás elkerülése érdekében:
- Kerüljük az exponált, azaz nyílt, tereptárgyaktól és domborzati eltérésektől mentes helyeket, például a hegycsúcsokat, hegygerinceket, vagy a szabad, sík területeket (villámhárítóként működnek).
- Kerüljük a nedves talajt, patakokat, vízeséseket és azonnal hagyjuk el a vízfelületeket.
- Kerüljük a kőomlás veszélyes csurgókat, szakadékokat.
- Ha gépkocsi áll a rendelkezésünkre, használjuk Faraday kalitkaként (az ablakokat zárjuk be, ne érintsük meg a fémrészeket) ez nyújtja a legnagyobb védelmet. Villámcsapás esetén a áram a jó vezetőképességű fém alkatrészeken fut végig, az utastér biztonságos.
- Kerüljük a kiugró sziklákat, magukban álló nagy sziklákat, kis odúkat és barlangokat.
- Csak akkor bújjunk mélyedésbe, ha az legalább 1,5 méter mély.
- Csak akkor keressünk védelmet barlangban, ha abban a bejárattól, a tetőtől és a falaktól legalább 1,5 méter távolságra lehetünk.
- Használjuk ki a fal által nyújtott védőzónát. A fal magassága legyen legalább a testhossz nyolcszorosa, a faltól való távolság pedig legalább egy testhossz.
- Guggoljunk le (zárt lábakkal és térdekkel hogy csak egy ponton érintkezzünk a környezettel), lehetőség szerint 10-30 cm vastag szigetelőréteget téve a talpunk alá (ruha, esőköpeny, száraz kő).
- Ha rendelkezésünkre áll alumínium mentőfólia, terítsük testünkre úgy, hogy az a talajjal ne érintkezzen. Kisegítő (gyenge) Faraday-kalitkaként működik.
Az emberi test elektromos ellenállása csekélyebb és felülete nagyobb, mint a fémből készült felszerelési és használati tárgyainké, így a villámhárító hatása nagyobb. Ezért nem szükséges megválnunk fémtárgyainktól, amelyek rendszerint fontos használati eszközök.
A villám nemcsak a földön álló tárgyakba csaphat be. A villámcsapások többsége nem is éri el a földfelszínt, hanem a légkörben játszódik le. Két tárgy között akkor üt át a villám, ha elektromos potenciáljuk különböző, mert a feszültség (potenciálkülönbség) miatt energia szabadul fel, ha a tárgyak között elektromos áram „közlekedik”.
Repülőgépet érő villámcsapások:
Abból, hogy a repülőgép elektromos potenciálja jelentősen eltér a környezete potenciáljától, nagy baj származhatna. A gép előbb-utóbb találkozik valamivel, ami elektromos töltést cserél vele, s ez katasztrofális következményekkel járhat. A repülőgép elektromos potenciálját tehát a környezete potenciáljához hasonló értéken kell tartani. Ezért vannak a szárnyak végén hegyes fémtüskék, amelyek a koronakisülés nevű jelenséget használják fel arra, hogy a nemkívánatos elektromos töltéseket a repülőgép mögé, a levegőbe „szórják szét”. Minden „kóbor” töltés, amelyet a repülő a levegőhöz súrlódva, vagy a felhők mellett elhaladva felvesz, gyorsan a levegőbe kerül, így a gép elektromos potenciálja nem tér el jelentősen a környezete potenciáljától, és a repülő nem válik a villámcsapások célpontjává.
Kedvezőtlen esetben a repülőgépet is érheti villámcsapás, amely két másik tárgy között zajlik. A fémtüskék ilyenkor jelentősen csökkentik a közvetlen veszély kialakulását.
Forrás: OKF
