Pollenhelyzet 10.10.

A 41.HÉT ELEJÉN az előző hétvégéhez hasonlóan alacsony volt a pollenterhelés , ami CSÜTÖRTÖKÖN tovább csökkent.

A PARLAGFŰ pollenszórása Pesten a hét első napjaiban, illetve Miskolcon szerdán ismét elérte a tüneteket okozó közepes koncentrációt, Szegeden és Zalaegerszegen azonban legfeljebb alacsony szintet mértek.
A parlagfűé mellett alacsony koncentrációban regisztrálták még a fészkesvirágzatúak, az üröm, a csalánfélék, a libatopfélék, a pázsitfűfélék, az útifű, a kender és az ernyősvirágzatúak pollenjét is.
A kültéri allergén gombák mennyisége Zalaegerszegen nagyon magas, Szegeden magas, Pesten és Miskolcon legfeljebb közepes szintet ért el.

Az ÁNTSZ aktuális jelentését az alábbi linken érik el.

Forrás: ÁNTSZ, OKI

Nyugat-Magyarországon sötétbordó riasztás érvényes a parlagfű pollenjére

Nyugat-Magyarországon, illetve a Kisalföldön is tetőzött az elmúlt héten a parlagfű pollenkoncentrációja, a térségre IV. szintű (sötétbordó) riasztást adott ki az Országos Környezetegészségügyi Intézet.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) Facebook-oldalán csütörtökön közzétett jelentés szerint, hasonló a helyzet a Körösök vidékén továbbá a Székesfehérvár-Pécs-Kecskemét háromszögben.
A parlagfű koncentrációja ezekben a régiókban eléri a 200-499 pollenszemet légköbméterenként. Az Aerobiológiai Monitorozási Hálózat adatai szerint a Győr-Budapest-Debrecen vonaltól délre, illetve Nyíregyháza térségében 100-199 pollenszemet mértek átlagosan, ami a III. fokú (bordó) riasztásnak felel meg. Hazánk többi részén is zömmel II. fokú (vörös) riasztás van érvényben, ez alól csak Tatabánya környéke kivétel, ahol a figyelmeztető (sárga) jelzés él.
A csapadékosabbra, hűvösebbre forduló időjárással az allergiások tünetei enyhülhetnek.

Forrás: MTI

ÁNTSZ: negyedik fokozatú riasztás parlagfű miatt az Alföld keleti részén

Negyedik fokozatú, sötétbordó riasztást adott ki az Országos Környezetegészségügyi Intézet (OKI) az Alföld keleti részére – Debrecen és Békéscsaba térségére -, mert a parlagfű koncentrációja légköbméterenként elérte a 200-499 pollenszemet – közölte az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) csütörtökön az MTI-vel.

Az aerobiológiai monitorozási hálózat adatai szerint a Tiszántúl más részein, valamint ezzel egybefüggően a Kiskunság, illetve a Duna vonalát átlépve a Mezőföld területén, majd folytatva egészen Kaposvárig elnyúlóan harmadik fokú (bordó) riasztás van érvényben. A Mátra vidékén kívül az ország többi részén is legalább első-, illetve másodfokú a riasztás.
A parlagfűre érzékenyeknél akár súlyosabb tünetek is jelentkezhetnek, például komolyabb tüsszögési rohamok, folyamatos náthára jellemző orrfolyás, fejfájás, torokkaparás, szemgyulladás, általános fáradtság – írta az ÁNTSZ.
Az OKI előrejelzése szerint – figyelembe véve az időjárás alakulását – a parlagfű-pollenhelyzet romlásával már nem kell számolni, a következő napokban fokozatos enyhülés várható.

Az aktuális mérési adatokat Önök is figyelemmel kísérhetik az alábbi oldalon: ÁNTSZ aktuális pollenmérések

Forrás: MTI

Pollenhelyzet

Bár fokozatosan csökken a parlagfű pollenterhelése az országban, több helyen még mindig harmadfokú riasztás van érvényben – közölte az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ).

Debrecen környékén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén a múlt héten még mindig átlagosan 100-200 pollenszemet regisztráltak légköbméterenként, így ezeket a területeket a Parlagfű Pollen Riasztási Rendszer (PPRR) térképén bordó színnel jelölték, amely harmadfokú riasztást jelent. Emellett a Pécs-Szekszárd-Kecskemét-Miskolc vonaltól délre, valamint Győr környékén illetve a Szigetközben vörös, azaz második fokozatú riasztás van érvényben – írta az ÁNTSZ.
Az ország délnyugati tájain, valamint Pest megye északi részén, illetve a Börzsöny és a Cserhát térségében a legalacsonyabb a pollenterhelés, itt most sárga színnel jelölt, figyelmezető jelzés érvényes.
Az Országos Környezetegészségügyi Intézet (OKI) Aerobiológiai Monitorozási Hálózatának adatai azt mutatják, hogy az aszályos időjárás következtében az idei parlagfűszezon visszafogottabb volt a tavalyinál. Az északnyugat felől betörő hidegfront tovább mérsékelte a terhelést. „A pollenszezon azonban még nem ért véget” – hívta fel a figyelmet az ÁNTSZ, megjegyezve, hogy a szárazabb, melegebb napokon országszerte előfordulhat magas, illetve nagyon magas parlagfű-pollenkoncentráció.

Forrás: MTI

Nyomravezető Virágporok 2. – A torinói lepel

„Az utóbbi évek nagy érdeklődést keltő nyomozása a torinói lepel eredetiségének vizsgálata. Mivel eddig is nagy nyilvánosság előtt zajlott, cikkeket, könyveket írtak róla, sokan ennek az esetnek kapcsán hallottak először arról, hogy a virágporszemeknek fontos szerepük lehet a tárgyak, helyek, idők azonosításában.
Ismeretes, hogy ma Olaszországban, a torinói Szt. János-székesegyház királyi kápolnájában, az oltár feletti ereklyetartóban őrzik azt a 4.36 méter hosszú és 1.10 méter széles – anyagát és szövési technikáját tekintve Közel-Keletről származó – ősi lenvásznat, amelyet a keresztények többsége mindig Krisztus temetési leplének tartott, s amely relikviát a nagyközönség csak kivételes esetekben (utoljára 1898-ban, 1931-ben és 1933-ban) tekinthetett meg.
Kalandos előélete volt, és izgalmas események övezik a lepel jelenét is. Jeruzsálemből még az I. században elkerült. A VI. század elején Edesszában (ma Urfa város Törökországban) megtalálták. A X. században a bizánci császár szerezte meg, és 1204-ig Konstantinápolyban (ma Isztambul) őrizték. A keresztes háborúk idején Franciaországba került, ahol 1349-ben majdnem a tűz martaléka lett. 1578 óta az olaszországi Torinóban őrzik.
A lepel valódisága a XIX. Század végéig elsősorban hagyománytiszteleten alapuló feltevés volt. És akkor egy amatőr fotós, egy torinói ügyvéd felvétele a lepelről máig tartó, izgalmas eseménysorozatot indított el. A fényérzékeny lemezen ugyanis előhíváskor – a várt negatív helyett – egy emberi alak pozitív képe tűnt elő. Egy megkínzott meztelen férfitest és arc szinte anatómiai részletességű mása volt. A vérnyomok szerint fejét homlokától a tarkójáig tövises ágak borították. Kezén, lábán a keresztre feszítésnél használt szögek nyomai láthatók. Jobb oldalán, az 5. és 6. borda között lándzsa ütötte seb foltja rajzolódik ki.
Azóta közel félszáz tudós vizsgálta tüzetesen a leplet. A mintegy 35 főből álló, állandó kutatócsoportot amerikai, svájci és olasz tudósok alkotják. Van közöttük a vegyésztől, sebésztől a radiológusig és kriminológusig mindenféle szakember, a bizonyításhoz szükséges tudományterületről. Ezek egyike Max Frei svájci botanikus- és kriminológusprofesszor volt, aki a leplen található virágporszemeket vizsgálta. 1973-ban tanúk jelenlétében 12 mintát vett a bűnügyi nyomozások során szokásos, mikronyomok rögzítésére használatos ragasztós szalagokkal. A mintákból mintegy félszáz különböző növény virágporszemét tudta azonosítani. Megállapította, hogy a fajok háromnegyed része az egykori Palesztina területén élő növényektől származott. Ezek közül a többség Jeruzsálemben és környékén ma is él, sőt 14 olyan fajt is azonosítottak, amelynek együttes előfordulása a vizsgált térségen belül egyedül csak ott van. Mindezt Avinoam Danin, a sivatagi növényzet szakértője és Akaron Horowitz izraeli palinológus is megerősítették. Több faj a Negev-sivatagra és a Holt-tenger vidéki sós területekre jellemző vagy kizárólag ott élő sótűrő növények virágporszemei. Legalább 20 faj Anatólia sztyeppéin él, köztük egy olyan faj is (Prunus spartioides), amit ez idáig másutt sehol sem találtak. Konstantinápoly környékére jellemző fajokat is találtak, ezek egyike, egy borbolyaféle (Epimedium pubigerum) kizárólag innen került elő. A torinói leplen talált virágporszemek csak kisebb része származik európai vagy Földközi-tenger környéki növénytől, ami a lepel francia- és olaszországi tartózkodásával magyarázható.
Max Frei a következő öt év alatt, különböző évszakokban, hét alkalommal felkereste a Közel-Keletet, Törökországban és Cipruson is folytatott személyes helyszíni tanulmányokat, hogy a leplen talált fajok elterjedési, előfordulási viszonyait az eredeti termőhelyen vizsgálhassa.
Ezek után, 1978-ban a torinói kongresszuson beszámolt eredményeiről. Vizsgálatai a lepel valódiságát igazolják, mivel a leplen talált virágporszemek, Ciprus kivételével, ugyanúgy tükrözik a lepel útját, ahogy a történészek, például Jan Wilson már korábban megállapították: Jeruzsálem, Edessza, Konstantinápoly (Ciprus), Franciaország, Olaszország. A Tel Aviv-i egyetem palinológusainak kutatásai azt is bizonyítják, hogy az összes növényfaj, aminek a virágporszemeit a torinói leplen megtalálták, már 2000 évvel ezelőtt is élt Palesztinában, s hogy ugyanakkor a leplen egyáltalán nem találtak olyan virágporszemeket, amelyek a felsorolt területeken nem élnek. Olyan virágporszemet, amelyről elmondható, hogy sehol másutt, csak Cipruson élő növénytől származik, Frei nem talált. Ez nem zárja ki, de nem is bizonyítja, hogy a lepel Cipruson is volt. Max Frei további palinológiai vizsgálatokat javasolt (összesen 12 mintát vette a lepelről) abban a reményben, hogy a későbbiek során olyan növény virágporszemére akadhat, amely az utolsó 2000 évben kipusztult, de Krisztus idejében és korábban még élt ott. Ez döntő bizonyíték lenne, de ettől függetlenül az a tény, hogy a leplen túlnyomó többségben Palesztina, Anatólia és Bizánc közel-keleti flórájából származó virágporszemek vannak, mindenképpen arra vall, hogy a lepel valaha ezeken a területeken is járt, és szabad levegőnek ki volt téve. A hamisítást Max Frei azon az alapon zárja ki, hogy a lepel az elmúlt öt évszázadban ellenőrzés alatt állt, tehát a hamisítást csakis a középkorban, Franciaországban lehetett volna elkövetni. Akkoriban azonban még nem ismerték a virágporszem-elemzést. Még ha a hamisító vette is volna a fáradtságot, hogy Palesztinából szerez egy darab ottani porral szennyezett leplet, akkor sincs magyarázat arra, hogy az Anatóliából vagy Konstantinápolyból származó virágporszemek hogyan kerültek a lepelre. Különben is a hamisítónak olyan régészeti, kémiai, anatómiai ismeretekkel kellett volna rendelkeznie, ami a XIV. században kizárt. A lepel korára vonatkozóan Max Frei véleménye az volt, hogy azt a szénizotópos vizsgálat bizonyítaná véglegesen, de határozottan állította, hogy semmit sem talált, amit a lepel közel kétezer éves korával ellentétes bizonyítéknak lehetne tekinteni.
Hozzátesszük, hogy sajnos a radiokarbon kormeghatározások hibahatára + – 200 év is lehet, míg a keresztre feszítés és temetés körülményeiből s leginkább a szemre tett pénzérmékből (Kr. U. 29-31) – amelyeket 1985-ben polarizált fényben, gépi számítással előállított háromdimenziós felvételeken tettek láthatóvá amerikai kutatók – elég pontos régészeti kormeghatározást adtak.
Végleges, egyértelmű megoldás még több kérdésben nincs, bár az 1977 – 78-as években újabb tudományos vizsgálatokra terjesztették ki a lepel kutatását. Sajnos Max Frei a kiváló tudós 1983-ban elhunytával a pollenvizsgálatok ideiglenesen abbamaradtak. Állítólag 1987 elején II. János Pál pápa és Anastasio Alberto Ballestrero torinói bíboros érsek, a lepel őre, hozzájárultak az izotópos kormeghatározáshoz. A radiokarbon méréseket hat nemzetközileg elismert kutatóintézet egymástól függetlenül végzi.”

Forrás: Járainé Komlódi Magda Pollenháború (Képeskönyv a világhódító virágporról)

Szeles idő, bozóttüzek, vörösiszap-porfelhő…

A csütörtökön felerősödő szél, az átmeneti mérséklődésektől eltekintve egész hétvégén erős marad.

Viharos (helyenként ~70-100 km/órás) lökésekkel elsősorban a középső és északi országrészben kell számolni.

Arról már korábban, egy másik cikkünkben hírt adtunk, hogy március 11-től Országos Tűzgyújtási Tilalom van érvényben. Ezen az elmúlt napon lehullott, jelentősnek nem mondható eső sem változtatott, sőt a szél még veszélyesebbé teszi a helyzetet. Szeles időben ugyanis a tűz sokkal könnyebben, gyorsabban terjed. Ilyenkor a kertekben sem tanácsos, még folyamatos felügyelet mellett sem az égetés, hiszen egy szikra is gyorsan elterjesztheti a tüzet.

A szél sajnos a port és a polleneket is hordja, kavargatja a levegőben. Ennek köszönhetően erősödhetnek az allergiás panaszok, illetve légzési problémák léphetnek fel a krónikus légzőszervi betegségekben (pl. asztma, tüdőtágulás stb.) szenvedőknél. Ez a por nem a téli hónapokban oly sokat emlegetett PM10 néven is emlegetett finom por, ami elsősorban a kipufogógázból, illetve más égési melléktermékként kerül a levegőbe. Ez jellemzően a hétköznapi nyelven is porként, illetve homokként emlegetett nagyobb szemcsés por, ami allergiás reakció nélkül is irritálja pl. a szemet, ha belekerül.
Érdekességképpen azonban ki kell emeli, hogy a több, mint egy éve bekövetkezett kolontári vörösiszap-katasztrófa helyszínére kihelyezett, mobil mérőállomás pénteken, a déli órákban megdöbbentően magas, az egészségügyi határértéket 350 %-al meghaladó PM10 értéket mért.

Nyomravezető Virágporok

Végre virágzik a mogyoró! Egyértelműen jelzi, hogy lassan, de biztosan beindul a vegetáció, elindult az élet a szabadban.

A mogyoró az első allergén virágpor a levegőben, az égerrel együtt képes szénanáthás panaszokat okozni, de ez szerencsére csak lokálisan, kis körzetekben jelentkezhet, miután nincsenek nagy mogyoróligeteink. A virágpor a szelek szárnyán ugyan képes messzire eljutni, de eközben jelentősen hígul is, azaz távolabb már 1 köbméternyi levegőbe is legfeljebb csak 1-2 virágporszem juthat. Annak pedig kicsi a valószínűsége, hogy ezt a pár szem allergén pollent beszippantja az arra érzékeny. Igaz a teljesen hasonló nyírfa, kőris, fűzfa, égerfa, diófa pollenszezonja márciustól akár májusig is eltarthat.

Gondolta volna, hogy a virágporral már bűnügyet is felderítettek?

TETTENÉRÉS VIRÁGPORSZEMEKKEL

Nemcsak a múlt felderítésében, hanem napjaink szó szerinti nyomozásában is segítenek a virágporszemek.

Az elmúlt években történt, hogy egy Duna menti utazás során, Bécs környékén rejtélyes körülmények között eltűnt egy ember. A rendőrség alapos gyanúja szerint gyilkosság történt, és egy gyanúsítottat elő is állítottak. Bizonyíték híján a gyanúsított tagadott. Igazolt alibije nem volt, de azt állította, hogy a gyilkosság feltételezett napján Bécsen kívül, egy homokkőhegységben túrázott. A rendőrség megvizsgálta a túrabakancsát, s bár annak már a talpa is meg volt tisztítva, sikerült körülbelül 1 grammnyi piszkot összekaparni róla. Alig hihető, de W. Klaus osztrák palinológus professzor ebben az 1 grammban 1200 virágporszemet talált.

Ennél is nagyobb meglepetést okozott, amikor az analízissel kiderült, hogy a virágporszemek többsége egyáltalán nem száraz, hegyvidéki, hanem mint például a fűz (Salix), a legyezőfű (Filipendula), az éger folyóparti és ártéri növényzetről árulkodott. Döntő fontosságú volt, hogy egy legalább 20 millió éves mocsári hikoridió (Carya) és fenyő (Pinus) virágporszemei is előkerültek. Olyan geológiai réteg ugyanis, amelynek talaján a fenti növények ma együtt élnek, és amelyből az ősi hikoridió is kimosódhatott, Bécshez legközelebb csak mintegy 20 kilométerre, a Duna mentén található.

Ezek után a gyanúsítottnak határozottan megmondták, hogy hazudott, mert megvan a bizonyíték, hogy nem a hegyvidéken, hanem a Duna-parton járt a kérdéses időben. Azt hívén hogy a holttest került elő, a bűnös összeomlott és bevallotta a gyilkosságot. Az áldozatot pedig valóban a dunai ártéren találták meg, egy mocsaras gödörben elásva.

Végül is a hikoridió virágporszeme nyomra vezetett. „

(Forrás: Pollenháború, Járainé Komlódi Magda)

Gyakran a holttesten talált virágporszemekből az is kiderül, hogy a tetemet nem a gyilkosság helyén találták, hanem máshonnan vitték oda.

Hogy hogyan?

Egy ilyen meghökkentő igaz történetről is szó lesz itt a későbbiekben.

NYOMRAVEZETŐ VIRÁGPOROKV