Tavaszi szél vizet áraszt?!

Frissítés: 2012. április  12.

A helyzet egyértelműen kedvező mindkét nagy folyónkon.

Miközben már javában fúj a tavaszi szél, vizet mégsem áraszt. A cikk írásakor, február 29-én az Alpokban, a Duna felső vízgyűjtőjén a hóban tárolt vízmennyiség még 11.77 km3 volt, március 7-én 10.7, március 15-én  9.9, március 20-án 8.7, március 30-án 6.4, április 12-én már csak 5.7 km3 (ebből kb. 3 km3 a legfelső magasságokban később is megmarad).

A Tiszán február végén 4.8 km3 volt, március 7-én 4.3, március 15-én 3.7, március 20-án 2, március 30-án 0.4, április 12-én már csak 0.2 km3 .

***

Ilyenkor, olvadáskor a második dolog, ami sokak fejében megfordul, miután kiélvezte az első tavaszi napsugarakat és az enyhébb hőmérsékleteket, hogy kell-e tartanunk a tavaszi árhullámtól?

Tavaszi szél vizet áraszt? Most inkább írjuk így: Tavaszi szél vizet áraszt! – így, felkiáltó jellel!

Hogy miért a felkiáltó jel? Ki ne ismerné a nótát, itt cseng a fülünkben, azt azonban már kevesebben gondoljuk végig, hogy ennek a népi megfigyelésnek mi is a magyarázata. A tavaszról a kellemes meleg és az arcunkat simogató napsütés jut az eszünkbe és erről könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy ettől olvad a hó. Ez azonban csak részben igaz. A hófehér felület nagyon keveset nyel el a napsugárzásból azt szinte teljes egészében visszaveri, úgy is mondhatjuk, a hónak a legnagyobb az albedója. (Albedo: a felületek sugárzás visszaverő képességét kifejező mérőszám, értéke az abszolút fehér felületeknél 1, az abszolút fekete felületeknél esetében pedig 0. A hó albedója közelíti az 1-et). A napsugárzás tehát alig játszik szerepet az olvadásban. Azt feltehetőleg mindenki tudja, hogy egy jelentősebb tavaszi árhullámhoz sok-sok hó kell. A sok hóban viszont sok a „hideg”, a felolvasztásához sok „meleg” kell. Aki síel, tapasztalhatta, hogy szikrázó tavaszi napsütésben a levegő akár 5-8 fokra is felmelegedhet, egy szál pólóban is remekül tudunk síelni és a hó szinte nem is olvad. Persze, hogy nem olvad, mitől is olvadna? A nagy tömegű hó szépen „áthűti” a felületével érintkező vékony légréteget, mivel a levegő jó hőszigetelő, ez a vékony hideg levegő elégséges „védőcsomagolást” biztosít a hónak az olvadás ellen. Nyugvó levegő esetén ez az állapot sokáig fennmarad, a hó szép lassan olvadozik, az olvadékvíz éppen csak csordogál. Ez az „idilli” állapot azonban drasztikusan megváltozik, ha megmozdul a levegő. A felmelegedett légtömegek már tartalmaznak akkora hőmennyiséget, ami a hó felolvasztásához szükséges és mozgásukkal „elfújják” a hó felszínéről a vékony hideg „szigetelést”. A hó felszíne így már „védtelenné” válik és a folyamatosan érkező meleg „utánpótlástól” gyorsan olvadni kezd. Tovább gyorsíthatja az olvadást a hó felszínére hulló langyos eső, amely nemcsak a mennyiségével növeli az olvadékvizet, hanem jelentős hőtartalmával  is gyorsítja az olvadást.

Összefoglalva tehát: ahhoz, hogy a folyókon tavasszal jelentősebb árhullám vonuljon le, 4 tényezőnek kell egyidejűleg jelen lennie:

  1. sok hó;
  2. intenzív felmelegedés;
  3. meleg szél;
  4. eső.

Ezek a feltételek 2006-ban egyszerre következtek be a Duna vízgyűjtőjében, melynek eredménye 860 centiméteres tetőző vízszint volt. 1999-ben március 1-én több mint 15 köbkilométer volt a hóban tárolt vízkészlet és úgy lefolyt, hogy szinte észre sem vettük. Tehát nem csak a meleg, hanem a szél az, ami vizet áraszt!

A 2012-es évet illetően egyelőre nyugodtak lehetünk, kifejezetten biztató a helyzet.

A mederteltség szempontjából a Duna és a Tisza is alacsony, illetve igen alacsony vízállású. Vagyis az újabb olvadás idején is bőven van helye a hólének.

Összehasonlításul, 2006 telén a Duna felső vízgyűjtőn lévő hóban tárolt vízmennyiség az átlagos 9 köbkilométer helyett a duplája, 18 köbkilométernyi volt. Ekkor két tényező szerencsétlen módon egyszerre jelentkezett az Alpokban. Az erőteljes és folyamatos olvadás valamint a nagy eső. Miközben ekkor már a meder is félig telt volt.

Ezen három tényező együttes jelentkezése okozta Budapest felett a rekord áradást. A fővárosban, 2006 április 5-én, 860 cm-nél tetőzött a folyó.

Jelenleg 11.77 km3 a hóban tárolt vízkészlet a Duna felső vízgyűjtőjén, a folyómeder alacsony vízállású és az olvadás is szakaszosan alakul. Március 2-ig fokozatos lassú olvadás, a vízkészlet apadása, majd a 3-i hőmérséklet csökkenéssel megtorpanása valószínű. A leolvadó víznek is viszonylag kis emelkedések mellett lesz ideje lefolyni.

Hóban tárolt víztartalék 2012.02.29-én

Mihez hasonlítsunk? A Balaton vízkészlete összesen közel 2 köbkilométer. Most tehát az Alpokban kb. 5,5 Balaton vízmennyisége van a hóban. Ebből kb. 1 Balaton mennyiségű mindig fent marad a legmagasabb csúcsok környezetében, nem olvad el.  A maradék 4,5 Balaton mennyiségű víztartalom hogyan, milyen tempóban képes leolvadni? Nos 1 Balaton mennyiségű víztartalom egy jelentős olvadás idején az Alpokban képes 2 nap alatt eltűnni és 3 napon belül le is folyni a Felső-Dunán. Azaz lassú, szakaszos olvadás idején – amely most is valószínű –  mindössze néhány hét alatt észrevétlenül megszűnik az esetleges fenyegetés. Egyelőre kijelenthetjük, az olvadás mellé az Alpokra érkező átmeneti csapadékok a következő két hétben sem tudják jelentősen megemelni a Duna vízszintjét, a Tisza vízszintjét sem a Kárpátokra várható időszakos csapadék.

A Tisza felső vízgyűjtőjén egyébként 5 napja még 5.8, most viszont már csak 4.8 km3 –nyi a hóban tárolt vízmennyiség.

A jelentést folyamatosan  frissítjük itt a továbbiakban is, mivel két héten túl a meteorológia tudománya nem tud megbízható előrejelzést nyújtani, azaz biztosan nem tudható, hogy vízügyi szempontból „megette volna a kutya a telet”, hiszen az Alpokban a március, de néha még az április eleje is lehet a további hófelhalmozás időszaka, amikor is ha 500 és 1500 méter közötti magasságban még jelentős mennyiség hullana le, egy még beláthatatlan, kedvezőtlen esetben igen gyorsan le is tudna jönni…

Ami biztos, egyelőre a jelenlegi körülményeket ismerve okkal bizakodhatunk, hogy folyóinkon nyugodt tavaszunk legyen.